| kiskakas gyémánt félkrajcárja, a | TARTALOM | kiskarácsony |
kiskapu
udvarok, telkek, kertek kerítésébe épített ajtónyi nagyságú, személyi közlekedésre szolgáló építmény. Gyakran a kiskapukat az állatok ki- és behajtására, a járműközlekedésre való kapuktól eltérő szerkezetben, gondosabb kivitelben építették meg. Szép kivitelű, a késő középkori szerkesztési, díszítési elveket őrző kiskapuk maradtak fenn a legutóbbi időkig a Ny-Dunántúlon és a szomszédos kisalföldi vidékeken. Gondos és gazdagon díszített → fedeles kapuk készültek Erdélyben, többek között Kalotaszegen, ezeknek vésett virágornamenseit festették is. Egyszerűbb, barokkosan tagolt felületű, domborműves kiskapuk készültek Alföld-szerte, szép példányok maradtak meg a Nagykunság, a Hajdúság vidékén, melyeknek vízvetőin különféle figurális, fűrészelt díszítményeket alkalmaztak. A kiskapukon, az utcaajtókon fa-, ill. egyszerű kovácsolt billentőzárak voltak, melyeket később lakatos tolózárak, ill. kulcsos rászegezőzárak váltottak fel a 19. sz. második felében. Archaikus vidékeinken még napjainkban is vannak használatban kulcszár nélküli kiskapuk. A kiskapukat az utóbbi száz évben kovácsoltvas, sarokvas-szerkezetűekként készítették, korábban azonban perselyes saroktengelyes változatok is gyakoriak voltak. Ezeket azért kedvelték, mert készítésük alig igényelt fémalkatrészt. A Duna-kanyar tágabb környékén, Erdély némely vidékén, a Zempléni Hegyalján, a Mátra és a Bükk környékének mezővároskáiban kőfaragással díszített kiskapuk voltak használatban szélesebb körben, a módosabb rétegekhez tartozók portáin.
