kiskun legényes

TARTALOM

kiskunsági pásztorkodás

Kiskunság

Bp. déli előtere és Szeged között, a Duna–Tisza közén átlósan elhelyezkedő nagytáj. Nevét a területén a tatárjárás után letelepedett → kunokról, ill. a hódoltság megszűnte után szervezett önálló (1876-ig fennállott) közigazgatási egységről (Jászkun kerület) kapta. Középkori lakossága a 16. sz.-ra megmagyarosodott és magas szintű paraszti kultúrát fejlesztett ki. A hódoltság a népesség pusztulását, elmenekülését és nagyarányú keveredését idézte elő. A 18. sz. elején mindössze öt nagyobb helysége létezett: Kiskunlacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Kiskunhalas. A Kiskunság pusztáinak újratelepülésében az egykori kun előzményű reliktumok baranyai és más K-dunántúli települőkkel is kiegészült ref. lakosságán kívül a → Jászság r. k. népessége is részt vett egészen a 19. sz.-ig (Kiskunfélegyháza, Kiskundorozsma). Különösen a jászkun redemptio után (1745) gyorsan megerősödtek mezővárosi jellegű közösségei, amelyekben jelentős extenzív állattartást tett lehetővé a pusztabérletek rendszere, részben ennek következményeként alkalmazták a szálláskertes településrendszert. Később az intenzívebb növénytermesztés, kertkultúra révén tanyás gazdálkodás fejlődött ki és népesítette be a korábbi szántóterületeken kívül az állattartó pusztákat is. A mezővárosi paraszttársadalmat sajátos közösségi rendje, polgárosuló műveltsége jellemezte. Jelentős központjai voltak a ref. lakosságú Kiskunhalas és Kunszentmiklós, valamint a r. k. népességű Kiskunfélegyháza. Ref. népessége őző nyelvjárású, a r. k.-ok között gyakori az északi kapcsolatokra utaló ún. palócos nyelvjárási elem. Újabban helytelenül szinte az egész Duna–Tisza közötti területre kiterjesztetten használják a Kiskunság megnevezést. – Irod. Gyárfás István: A jászkunok története (I–IV. Kecskemét–Bp., 1870–1885); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Papp László: A kiskunhalasi tanyatelepülés kialakulása (Népr. Ért., 1940); Papp László: Kiskunhalas népi jogélete (Bp., 1941); Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959); Tálasi István: Kiskunság (Bp., 1977).