Jászság

a mai Szolnok m. területén a Zagyva és a Tarna mentén, autonómiát élvező egykori közigazgatási egység, amely a → jászok szállásterületét ölelte fel. A jászok nyelvi és népi beolvadása után a területi önállóság, ill. annak visszaszerzése, fenntartása kovácsolta össze és tette öntudatossá lakóit (jász-kun redemptio, 1745). A Jászság fontos, kulturális szerepet betöltő igazgatási központja Jászberény. A Jászság lakói közül jelentős tömegek költöztek ki a 18–19. sz. folyamán a kiskun pusztákra (pl. Kiskunfélegyháza, Kiskundorozsma), sőt a → Bácskába, a D-Tiszántúlra és a → Bánságba is. A Jászság népi kultúráját a Közép-Alföld sajátosságai jellemzik. Sokban hasonlít a szomszédos → Nagykunságéra, tüzetesebb vizsgálatával azonban még adós a néprajztudomány. – Irod. Fodor Ferenc: A Jászság életrajza (Bp., 1942).

Jászberény látképe céhlevélen (rézkarc részlete, 19. sz. eleje)

Ötös fogat a Jászságban (19. sz. második fele)

Jászárokszállás külső falusorának látképe (Szolnok m.)