kolbászeső, a

a → fecsegő asszonnyal kapcsolatos tréfás mesék (→ reális mese), mesemotívumok egyike. Cselekménye: ostoba ember (fecsegő asszony férje) pénzt talál (embert öl). Anyja (férje, felesége), hogy a szóbeszédnek elejét vegye, azt a látszatot kelti, hogy kolbászeső (porcukoreső) esett. Az ostoba (fecsegő), amikor a talált kincsről (gyilkosságról) faggatják, azt állítja, hogy akkor történt amikor kolbászeső esett. Vallomását nem hiszik el (BN 1381; AaTh 1381; AaTh 1381B; Thompson, Motif-Index J1151.1.3.). „A hal a barázdában”: AaTh 1381A, „Az elásott kutya (birkafej)”: AaTh 1381C, „A fecsegő asszony megsokszorozza a titkot”: AaTh 1381D és „Az iskolába küldött öregember”: AaTh 1381E típusokkal együtt „A talált kincs és a fecsegő asszony” → típuscsaládjába (AaTh 1381) tartozik. Valamennyi típust, a kolbászesőt is, 2–3 változat képviseli a magyar népmeseanyagban. A változatok nagy részét a magyar nyelvterület keleti felében, a Tiszántúlon, Erdélyben, Bukovinában, ill. az onnan áttelepült székelyektől jegyezték fel. Erdélyben és ÉK-Mo.-on, mind a magyar, mind a román lakosság körében általános népszerűségnek örvend az olasz-reneszánsz novellagyűjteménynek → trufaanyaga. A közvetlen forrásul szolgáló gyűjtemények, ill. a szóbeli közvetítés útjai még nincsenek feltárva. – Irod. Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Kelemen Zoltán: Tolna megyei székely népmesék (Szekszárd, 1964); Stroescu, S. C.: La typologie bibliographique des facéties roumaines (I–II., Bucureşti, 1969).