| kontraszt | TARTALOM | kontúrozás |
népi eredetű tánc, az angol country-dance (falusi tánc) elnevezéséből származik. A franciák által stilizált tánc, amely a 17. sz.-ban lett divatos. A kontratánc olyan csoporttánc, amelyben két egymással szemben álló vagy két-két szemben álló (négyszögben álló) sor táncol. Sok benne a játékos elem. Párcsere, sorváltás, láncfűzés a jellemző figurái. Tipikus kontratáncok, amelyeket nálunk a reformkorban kedveltek: a francia négyes és a Les lanciers. A magyar táncmesterek is a kontratáncok mintájára állították össze társastáncaikat: pl. Szőllősy-Szabó Lajos körtánca. Apor Péter a kontratánc változatának tartja az → egeres táncot, a → lapockás táncot és a → süveges táncot. (→ még: népies műtáncok, → történelmi társastáncok) – Irod. Haraszti Emil: A tánc története (Bp., 1937); Szentpál Olga: A csárdás. A magyar nemzeti társastánc a XIX. század első felében (Bp., 1954).