Rózsa és Ibolya, Rózsa és Viola

→ varázsmese. Egy ember (király) szolgálattétel fejében elígéri az ördögnek, amiről otthon nem tud: születendő gyermekét. Az ördög egy bizonyos idő múlva elmegy a fiúért és hazaviszi magával. Otthon lehetetlen feladatokkal bízza meg: egyetlen éjszaka vágjon ki egy erdőt, szántsa fel, vesse be, arassa le, csépelje ki, őrölje meg és süssön kenyeret, ültessen szőlőt, szüretelje le és készítsen bort belőle stb. Az ördög legkisebb lánya segítségével a fiú megoldja a feladatokat. Végül a lány számára is teljesíthetetlen feladatokat kap (vagy életére törnek), erre három köpést (vércseppet) hátrahagyva menekülnek. A lánynak feltett kérdésekre a köpések válaszolnak (vércseppek, köpések, tárgyak, amelyek a hősnő helyett válaszolnak). Végül észreveszik szökésüket, az ördög vagy felesége üldözőbe veszi őket. Átváltozásokkal menekülnek (kápolna–barát, szőlő–csősz, tó–réce stb.). → Mágikus tárgyakat dobnak a hátuk mögé, ezek átváltozva (fésűből hegy, keféből erdő, sajtból kőszikla stb.) akadályozzák az üldözőt, aki átkot mond: Rózsa felejtse el Ibolyát, ha valakit megcsókol. Ez meg is történik. Egy ideig egymástól elszakítva élnek, Ibolya azonban a kellő pillanatban Rózsa emlékezetébe idézi magát, aki felismeri, feleségül veszi (AaTh, 313, BN 313). Meglehetősen bonyolult mese, ezért igen sokféleképpen variálódik. Bizonyos motívumai alapján más mesetípusokkal is kontaminálódhat (pl. → hattyúleányok). Bár igen régi, általánosan ismert mesemotívumokat tartalmaz (vö.: Jason és Médeia mítosz) és ezért szerte a világon elterjedt, egységes formában csak Európára jellemző. Az AaTh mesekatalógus A–B–C altípusokra bontja. A leggyakoribb kombinációk: természetfeletti feleség + vőnek adott feladatok + menekülés (313 A); tiltott szoba (313 B); elfelejtett menyasszony (313 C). A magyar változatokra az A és az A + C kombináció jellemző. A nyelvterület minden részén ismert és kedvelt mese, negyvennél több változata van. Ponyvakiadásai is voltak. Irodalmi feldolgozásai közül a legismertebb Arany János költeménye. – Irod. Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (II., Leipzig, 1913); Arany László: Magyar népmesék (Bp., 1919); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).