nyílt szerkezetű mese

a → mitikus mese (tulajdonképpeni mese: hősmese, varázsmese, tündérmese) korábbi stádiuma a mítoszból mesévé válás útján. A nyílt szerkezetű mese még nem vált el élesen a hátterét képező mitikus világképtől, de olykor magán viseli már a mesei megformálódás jegyeit. Ilyen pl. az első ismert írásban rögzített egyiptomi „Két testvér” mese is az i. e. 12. sz.-ból. Cselekménye többsejtű, egyszálú, a hármas szerkezet (→ hármasság) nyomai megtalálhatók már benne, a kezdő és záró formula azonban hiányzik, s teljes megkomponáltságról még nem beszélhetünk. Szakrális jellege valószínűnek látszik. A nyílt szerkezetű mese még a közelmúltban is rögzíthető volt egyes afrikai és paleoszibériai népeknél. Európában elsősorban a cigányoknál. A magyar mesekincsben is számos szép példája ismert Albert András, Molnár Lajos, Ámi Lajos, Pályuk Anna, Furicz János és mások repertoárjában. Ezek a – Dégh Linda kifejezésével élve – „formabontó” mesemondók sokkal inkább benne élnek a mitikus mesék „fantasztikus” világában, mint a → zárt szerkezetű mesék elmondói, hajlamosak arra, hogy a mesék realisztikus elemeit is természetfeletti jellegűvé tegyék. Nem valószínű, hogy a „formabontó” mesemondók a hagyománnyal szembeszállnának és a szilárd szerkezetet oldanák kétszer azonos módon el nem mondható „szerkezet nélküli” mesévé, inkább úgy tűnik, hogy nyílt szerkezetű meséik a zárt szerkezetűek előzményei. Erdész Sándor eposzi jelleget vél Ámi nagyterjedelmű nyílt szerkezetű meséiben felfedezni. Eddigi kutatásaink nem teszik eldönthetővé, hogy a nyílt szerkezetű mese a mítosz és a zárt szerkezetű mese vagy a mítosz és az eposz közötti átmeneti forma-e. – Irod. Honti János: Volksmärchen und Heldensage (FFC 95, Helsinki, 1931); Szirmai Fóris Mária–Kovács Ágnes: Felsőtiszai népmesék (Debrecen, 1956); Kovács Ferenc–Faragó József: Iratosi kertek alatt. Kisiratosi népköltészet (Bukarest, 1958); Dégh Linda: Az egyéniségvizsgálat perspektívái (Ethn., 1960); Erdész Sándor: Ámi Lajos meséi (I–III., Bp., 1968, UMNGy, XIII–XV.); Nagy Olga: A nap húga, meg a pakulár. Maros-menti, kalotaszegi és mezőségi mesék (Kolozsvár, 1973).