Nyírség, Nyír, Nyírvidék

az Alföld síkjából kiemelkedő, nagy kiterjedésű homokvidék É-Tiszántúlon, amelyet É-ról a Tisza, Ny-ról a → Hortobágy és a → Hajdúság, D-ről a → Sárrét, K-ről az → Érmellék, az → Ecsedi-láp, a Kraszna és a Tisza határolnak. Az egyik legrégibb tájnevünk, Anonymus említi először (12. sz. vége). A magyarság közvetlenül a honfoglalás után sűrűn betelepülte a Nyírséget. Magyar lakossága a 17–18. sz.-i kisebb ukrán (ruszin, német), ill. szlovák (tirpákok) bevándorlást kivéve egységes maradt. A Nyírség eredetileg homokbuckás, kisebb vízjárásokkal és tavakkal változatos erdős táj volt. A múlt századi nagy vízrendezések alakították ki mai arculatát, valamint a század első két évtizedétől kifejlődő híres gyümölcskultúrák (alma). Paraszti kultúrájának ismeretét mindeddig viszonylag elhanyagolta a néprajztudomány. – Irod. Szabolcs vármegye (szerk. Dienes István, Bp., 1939); Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél (Bp., 1940, UMNGy, I.); Mező András–Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára (Nyíregyháza, 1972); Erdész Sándor: Nyírség (Bp., 1974).

1. A 19. sz. első felében épült kisnemesi kúria (Gáva, Szabolcs-Szatmár m., 1966)

2. 19. sz. végén épült lakóház (Fényeslitke, Szabolcs-Szatmár m., 1966)

3. 19. sz. végén épült lakóház (Nyíradony, Hajdú-Bihar m., 1938)

4. Zsellérház (Szatmárcseke, Szabolcs-Szatmár m., 19. sz. vége)

19. sz. második felében épült, kuriális hatást mutató lakóház (Vásárosnamény, Szabolcs-Szatmár m.)