só

TARTALOM

Sobri-kalap

Sobri Jóska, Zsubri Jóska

Dunántúl egyik legnevesebb betyára a múlt század elején. Nevét a Sopron megyei Sobor majorról kapta. Apja Pap István. A korabeli sajtó öncélú rablóként, betegesen bűnöző világcsavargóként tünteti fel, romantikus történetekbe illesztve. Ténylegesen 1835-ben tűnt fel börtönbüntetése után. Hamarosan csapatot tömörített maga köré és szervezett támadásokat indított társvezérével, Milfajt Ferkóval. 1836-ban egy császári ezredes kastélyának kirablása után, a bécsi kormány öt vármegye pandúrjával katonai hajtóvadászatot indított ellene, és a Tamási környéki erdőkben elfogták, majd 1837-ben felakasztották. De még ötven évvel későbbi szájhagyomány szerint is „Sobri él” – az Alföldön gazdag számadó, Amerikában gyógyszerész stb. Alakja az 1800-as években a magyar közbiztonság elrettentő helyzetének szimbólumává lett: Georg Schobri, der Räuberhauptmann in Ungarn (Leipzig, 1837); Schubery, le brigand hongrois (Paris, 1837) c. művekben és hasonlóképpen az egykorú hazai irodalomban: Sobri (Pest, 1837); Vahot Imre: Sobri család Vas megyében (Magyar Föld és népei, 1848. I. 13.); Eötvös Károly: A Bakony rossz híre (Bp.-i Hírlap, 1887. 287–295. sz). A századfordulón a ponyvakiadványok kiszínezték kalandos életét, és hozzáillesztettek meg nem történt részleteket. Pl. R. L.: Sobri Jóska a híres és rettegett bakonyi betyár élete és kalandjai (Bp., é. n.); Sobry Jóska a híres úri betyár kalandjai vagy a magyar Rinaldo Rinaldini (Bp., é. n.). Népszerűségét csak → Rózsa Sándoré múlta felül. A Sobri Jóskáról szóló népballadák (→ ballada) legtöbbje hetyke, magabiztos hangú, félelmet és halált megvető. Itt is kifejezésre jut a → betyármondákból ismert szemlélet, hogy a „gazdagot rabolja, szegényt segíti” és eszességével túljár az üldözők eszén.

Vagyon pénzek mindenre

Szegények segítésére.

Sok kincseket gyűjtenek,

Koldust is megsegítenek.

Kávéházban mulatnak,

Erdőben sétágatnak,

Esznek, isznak, vígadnak,

A búnak helyt nem adnak.

A Sobri Jóskáról szóló → betyárdalok egy része könnyed szerelmi kalandra utal. Alkotások sokasága jelent meg → ponyván népi versfaragók tollából, és ebből következően nehézkes versezetűek, a szájhagyományba nem illeszkedtek:

Sobri Jóska nehéz vasba van verve

Bilincs a porkolábné szerelme.

Dunántúlon a betyármondák sokasága kapcsolódik nevéhez, ezek egy része → helyi monda. Gyakori az élelem megszerzéséről szóló történet: birkás gazdától, kanásztól kapott vagy falubeli gazdafeleség készítette ételt megadott helyre kellett hozni, amit a betyárok titkon magukkal vittek. Az erdőőrrel való összejátszást, ill. annak árulását több mondafeljegyzés tanúsítja. Eszerint Sobri Jóskát szervezett katonaság sem tudta elfogni. Amikor társai elfogytak mellőle, végső erejével maga vetett véget életének (pisztolyát ma is „több” helyen is őrzik a monda „hitelessége” bizonyságaként), sőt több helyen mutogatják azt a tölgyfát, amelynek tövébe a falubeliek eltemették. Sobri Jóskával kapcsolatos folklór a szabadságharc után újból virágzott. A Tiszántúlon elterjedt mondák szerint nemes Vay Ádám betyárkodik ezen a néven, aki nappal selyemben udvarol a dámáknak, éjjel pedig rabolni jár a Bakonyba. A fél-népi ponyvatörténetek szerint több nyelven beszélt, nemesi származású, „úri” ember volt. A róla szóló ponyvák, és ennek alapján folklorizálódott mondák a Ny-európai betyárromantika hatását mutatják. Alakját számos korabeli ábrázolás, pásztorfaragvány (tükrös, sótartó) alföldi vagy bakonyi (esetleg más) ruházatban nevével együtt örökítette meg. – Irod. Gönczi Ferenc: Somogyi betyárvilág (Kaposvár, 1944); A gyöngyösi csárda (Veszprém, 1966).