| soratlan szőlő | TARTALOM | sorhúzó, jelölő, utaló |
olyan település, amelynek egy vagy két sorban fekvő hosszú szalagtelkei nemcsak beltelkek, hanem magukba foglalják a szántókat, sőt esetenként az erdőt és legelőt is (→ szalagtelkes falu). A sorfalu lakóinak szántóföldje egy tagban terül el hosszú, keskeny csíkban a beltelek folytatásaként és nem esik → nyomáskényszer alá. A sorfalu fiatalabb az → útifalunál. A legkorábbi sorfalvak a 12–13. sz.-ban tűntek fel olyan területeken, amelyek előzőleg nem kerültek művelés alá, tehát Európa erdős hegyvidékein és mocsaras tengerpartjain. Keletkeztek azonban sorfaluk még a 18–19. sz.-ban is. A sorfalunak két jelentős fajtája ismeretes: az → erdőtelkes falu és a láptelkes falu. – Irod. Mendöl Tibor: Általános településföldrajz (Bp., 1963).