Néprajzi Múzeum

TARTALOM

Néprajzi Tanulmányok

néprajzi szobák

eredeti néprajzi, népművészeti tárgyakkal intérieurként, a paraszti hagyományoknak megfelelően berendezett kiállító helyiségek. Kialakításának gyakorlata az 1878-as párizsi világkiállításra nyúlik vissza. Míg addig a kiállításokon csak teljes házak bemutatásával kísérleteztek, ekkor állítottak be a kiállításba teljes parasztszobákat, részben olyat, amelybe a látogató be is léphetett (Hollandia), részben amely 3 oldalán zárt, egyiken pedig a látogató felé nyitott volt (Svédo., Hazelius rendezésében). Ez indította meg az európai múzeumoknál a „szobaperiódust” (Wildhaber). Mo. korán csatlakozott a kezdeményezéshez, amennyiben az 1885-ben megrendezett bp.-i Országos Kiállításon 15 parasztszobát rendeztek be. Később az egyes vidéki múz.-ok is állítottak fel néprajzi szobákat. Ezek közül különösen nevezetes volt Szegeden a Móra Ferenc Múz.-ban felállított alsóvárosi paraszti lakás intérieur. Ma már tudománytörténeti értékűek a soproni Liszt Ferenc Múzeumban berendezett néprajzi szobák, amelyek létrehozásában még Johann Reinhard Bünker működött közre. Az utóbbi 2–3 évtizedben egy-egy táji központban gyakran rendeztek be néprajzi szobákat a népművészeti és háziipari szövetkezetek (pl. Decsen Sárközi néprajzi szobát). A néprajzi szobák berendezésének elvei sokat változtak az évtizedek folyamán. Míg a korábbiakban egy-egy berendezés összeállításánál nem voltak figyelemmel a létrehozandó együttes tudományos hitelességére, a mai elvek szerint a néprajzi szobák berendezésében csak azonos korszakra, azonos társadalmi rétegre, csoportra jellemző és csak meghatározott helyről származó tárgyakat lehet együttesként kiállítani. Gondosan kell ügyelni arra is, hogy az eredeti használatnak megfelelően kapjanak helyet a tárgyak, s csak annyi legyen, amennyit valaha egy-egy háztartásban, lakásban elhelyeztek és használtak. A néprajzi szobák berendezési elveinek megfelelően végzik a → szabadtéri néprajzi múzeumokban megőrzött, ill. az eredeti helyszínen fenntartott népi műemlék objektumok belső tereinek berendezését. (Ilyenek: a balassagyarmati palóc ház, ill. a szabadtéri múzeumok, mint pl. a szentendrei, a zalaegerszegi és a szombathelyi szabadtéri néprajzi gyűjtemények lakóházai és melléképületei, a Heves megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozó parádi ház, mikófalvai, kisnánai házak, ill. a verpeléti kovácsműhely berendezése, valamint a Veszprém megyei múzeumi szervezet nagyvázsonyi, tihanyi, bakonybéli objektumainak intérieurje.) – Irod. Wohnen–Realität und museale Präsentation (Braunschweig, 1971)