szabad szőlő

TARTALOM

szabadvacok, kopaszállás

szabadtéri néprajzi múzeum

tudományosan vezetett és tudományos szakszerűséggel berendezett néprajzi gyűjtemény, amely a település-, építkezés-, házbelső és gazdasági formákat szabad terepet mutatja be. A szabadtéri néprajzi múzeumok két fő típusba tartoznak: 1. Helyben megőrzött és helyreállított épületből, ill. épületegyüttesből álló múz.-ok. Nincs egységes elnevezésük (pl. Parád – Palóc ház, Tiszacsege – Faluház, Dunapataj – Helytörténeti gyűjtemény stb.). Több szerző, elsősorban a Ny-európai szakirodalom, ezeket nem tekinti szabadtéri néprajzi múzeumnak. – 2. Áttelepített építményekből álló gyűjtemények. Két csoportra oszthatók: a) Országos szabadtéri néprajzi múzeumok, amelyek egy-egy ország, vagy nép teljességének bemutatására törekednek. – b) Regionális szabadtéri néprajzi múzeumok, amelyek egy-egy kisebb közigazgatási egységet vagy etnikai csoportot mutatnak be. Mindkét esetben lehetséges tematikus gyűjtemény létrehozása, amely a népi kultúra valamely részterületét mutatja csak be (pl. népi kisiparok). – A szabadtéri néprajzi múzeumok kialakulásában – a néprajzi múz.-okhoz hasonlóan – döntő szerepe van annak az Európa-szerte több-kevesebb eltéréssel a múlt század közepén induló, a századfordulón tetőző folyamatnak, melynek során a népi kultúrát a nemzeti kultúra szerves részévé kívánták tenni. A gyakorlati megvalósítás a múlt század második felében megrendezett világkiállítások tanulságait használta fel. E kiállításokon a gyarmatokkal rendelkező országok ázsiai, afrikai és óceániai területeik „egzotikumának” bemutatására falvakat építettek fel. Ugyanezek a kiállítások és az egyes országok különféle hazai bemutatói szolgáltak keretül az európai paraszti kultúra első enteriőr-kiállításainak is. A népi kultúra iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődés miatt már nem lehetett a korábbi, áttekinthetetlen és összefüggéseket, valódi kapcsolatokat nem mutató kiállítási gyakorlatot követni. A raktárszerűen zsúfolt kiállításból az enteriőr-kiállítás mutatkozott kiútként, és ennek természetes továbbfejlődési foka a teljes parasztház, ill. gazdaság bemutatása. Az első állandó szabadtéri néprajzi múzeumok Skandináviában jöttek létre. A. Hazelius 1885-ben megszerezte az úgynevezett Mora-házat és áttelepítette Stockholm egyik városrészébe, Skansenbe. A múz. 1891-ben nyitotta meg kapuit, legkorábban a ma is működő szabadtéri néprajzi múzeumok között. A svéd kezdeményezést követték a norvégek (Lillehammer, 1887; Maihaugen, Oslo, Bygdö, 1894); a dánok (Koppenhága, Sorgenfri, 1901; Aarhus, 1909) és a finnek (Helsinki, Seurasaari, 1909). Az I. világháborúval lezárult a szabadtéri néprajzi múzeumok alapításának első szakasza. – A két világháború közötti második szakaszban megkezdődött a szabadtéri néprajzi múzeumok Skandinávián kívüli térhódítása. 1918-ban a hollandiai Arnhemben, majd 1924-ben Rigában nyílt meg a szabadtéri néprajzi múzeum. Európa-szerte megindult a szabadtéri néprajzi múzeumok építése, így többek között Angliában (Cardiff, 1930; Kingussie, 1936; York, 1938), Spanyolo.-ban (Barcelona, 1929), Németo.-ban (Cloppenburg, 1935), Csehszlovákiában (Roŀnov pod Radhoštĕm, 1920-as évek), Romániában (Kolozsvár, 1929; Bukarest, 1936) stb. A korábbi alapítású szabadtéri néprajzi múzeumok építésének harmadik korszaka az 1950–60-as években kezdődött. Ettől az időtől kezdve Európa szinte minden országában sorra alakulnak ki. A mai korszakot az jellemzi, hogy az előzőektől eltérően lehetőleg nemcsak egyedülálló vagy praktikussági csoportosítású épületeket, hanem a településformákat is bemutatják. A szabadtéri néprajzi múzeumok specializálódása is a jelen kor eredménye. Az építésbe, tervezésbe immár a különféle műemlékvédelmi szervek is bekapcsolódtak, felismerve, hogy az ugyancsak nem nagy múltra visszatekintő népi műemlékvédelemnek egyik lehetséges megoldása a népi építészeti alkotások szabadtéri néprajzi múzeumba telepítése. – A szabadtéri néprajzi múzeumok mo.-i történetének első állomása az 1873. évi Bécsi Világkiállítás. Itt az európai és Európán kívüli népeket bemutató „faluban” felállítottak egy székely, egy Nyitra megyei német, egy erdélyi szász és egy román házat. Ennél a tudománytörténeti ténynél nagyobb jelentősége van az 1885-ös országos kiállításnak, ahol 15 parasztszobát mutattak be. E kiállítás tekinthető az 1896-os → Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja közvetlen előzményének. A Néprajzi Falut, az első magyar szabadtéri néprajzi múzeumot Bp.-en, a Városligetben építették fel. – Egy erdélyi kezdeményezésen kívül (Toroczkai Wigand Ede, 1910) ezt követően a magyar néprajztudományban évtizedekig nem foglalkoztak a szabadtéri néprajzi múzeummel. 1931-ben, hosszú idő után először Viski Károly vetette fel a szabadtéri néprajzi múzeum alapításának gondolatát. Ezt követően újra az érdeklődés középpontjába került a kérdés, s a szabadtéri néprajzi múzeum az 1940-es évek elejére majdnem valósággá válhatott. 1940-ben már két székelykapu és egy szélmalom várta, hogy felállítsák a bp.-i Népligetbe tervezett múz.-ban. Ez az elképzelés a II. világháború miatt nem valósulhatott meg. – A két világháború között egyéb kísérletek is történtek szabadtéri néprajzi múzeumok létesítésére. Ezek közül a legtöbb esetben már a kiindulás helytelen volt. Nem eredeti épületeket rendeztek be, hanem népi épületek mintájára, megváltoztatott arányokkal új épületeket emeltek. Ilyen ház készült Kiskunhalason, Tihanyban és Veszprémben. Ezeket a megoldásokat már akkor sem fogadta el a néprajzi-muzeológia, de az épületek nem is múzeumi, hanem idegenforgalmi céllal épültek (kivétel a veszprémi Bakonyi-ház). A kor egyetlen muzeológiailag is helyes vállalkozása a balassagyarmati Palóc Múzeum mellett felállított porta, Karancskesziből származó lakóházával, istállójával és óljával (áttelepítve 1932-ben). – A II. világháború után az 1950–60-as években egyidőben indult meg az áttelepített és helyben megőrzött építményekből álló szabadtéri néprajzi múzeumok építése. Az áttelepített építményekből álló szabadtéri néprajzi múzeumok közül először a regionális múz.-ok munkálatai kezdődtek meg. 1968-ban nyílt meg Zalaegerszegen a Göcseji Falumúzeum. Az eredeti helyén helyreállított vízimalom körül 6 telket alakítottak ki. A lakótelken elhelyezett építmények mellett felállítottak egy haranglábat, kovácsműhelyt, két szőlőhegyi pincét, továbbá útszéli kereszteket és egyéb kisebb objektumokat. 1973-ban nyílt meg Szombathelyen a Vasi Múzeumfalu első része. A jelenleg álló épületek a megye építkezésének archaikus vonásait mutatják be, többi 18. sz.-i épülettel. A Vasi Múzeumfaluban a legnagyobb összefüggő egység a telek, nem törekedtek a megye településformáinak érzékeltetésére. A múzeumfaluhoz egy tematikus gyűjtemény is csatlakozik, a terület pajtaformáinak bemutatása. A regionális szabadtéri néprajzi múzeumok közül a nyíregyházi Sóstói Falumúzeum és a somogyi (Szenna) falumúzeum építése az 1970-es évek második felében kezdődött meg. – Az egész ország népi kultúráját bemutató Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrén épül. Alapítási éve 1968. Az összesen kb. 350 építményre tervezett múz. az ország települési, építkezési és gazdasági formáit 10 tájegységben mutatja be (É-Mo. és ÉK-Mo., É-mo.-i mezővárosok, Felső-Tiszavidék, Közép-Tiszavidék, Alföld, D-Dunántúl, Bakony-Balatonvidék, Kisalföld és Ny-Mo.). A tájegységenkénti telepítés a mo.-i településformák bemutatását is lehetővé teszi. A tájegységek közül a Felső-Tiszavidéket bemutató négy telek és a hozzájuk csatlakozó közösségi építmények készültek el és tekinthetők meg 1974 óta. A múzeum rendszeres tájékoztatója a TÉKA (1979–), évkönyve a Ház és ember (1980–). A helyben megőrzött népi műemlékekben berendezett szabadtéri néprajzi múzeumok legnagyobb számban Heves megyében (Kisnána, Verpelét, Parád, Mikófalva, Nagyréde, Noszvaj, Átány) és Veszprém megyében (Tihany, Nagyvázsony, Bakonybél) találhatók. Ezeken kívül szinte minden megyében működik egy-egy ilyen, részben a megyei múz.-i szervezetek, részben egyéb szervek kezelésében levő múz. (Pl. Hajdú-Biharban Tiszacsegén, Békésben Békéscsabán, Szarvason, Tótkomlóson, Békésen). – Romániában magyar néprajzi objektumok láthatók a bukaresti, a kolozsvári és a nagyszebeni szabadtéri néprajzi múzeum gyűjteményekben. Áttelepített házak állnak székelyföldi múz.-ok mellett (pl. Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr). Szlovákiában Martoson eredeti helyén állítottak helyre és rendeztek be egy régi paraszti lakóházat. Ausztriában magyar vonatkozása is van a tarcsafürdői (Burgenland) szabadtéri néprajzi múzeumnak. – Irod. Jankó János: Az ezredéves országos kiállítás néprajzi faluja (Bp., 1897); Domanovszky György: A szabadtéri múzeum szervezeti és technikai kérdései (Népr. Ért., 1940); Wildhaber, R.: Der derzeitige Stand der Freilichtmuseen in Europa und in USA (Bayerisches Jahrbuch für Volkskunde, 1959); Balassa Iván: A tihanyi Természetes Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Ethn., 1966); Balassa M. Iván: A Néprajzi Falu az Ezredéves Kiállításon (Ethn., 1972); Zippelius, A.: Handbuch der europäischen Freilichtmuseen (Köln–Bonn, 1974); Kovács Zoltán: Szabadtéri néprajzi múzeumok (Index Ethn., XI. é. n.).