Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja, Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluja

az 1896-os ezredéves évforduló rendezvénysorozatába kapcsolódva, a szaktudomány akkori ismeretszintjén, a korabeli országterület földrajzi, néprajzi összképét teljességre törekvően felölelő szabadtéri néprajzi kiállítás, amely 24 házat, épületegyüttest mutatott be. Millenniumi Kiállítás Néprajzi Falujának megszervezése, felépítése, berendezése meghatározó erővel hatott a hazai népi építkezés és az egész anyagi kultúra néprajzi vizsgálatára, a néprajzi muzeológia kibontakozására, fejlődésére. A 19. sz. legnagyobb szabású szervezett gyűjtőtevékenysége kapcsolódott megvalósításához, az első nagy szintézistörekvéseket is e bemutató tanulságai váltották ki. A Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja előzményei mind a Monarchián belül, mind hazánkban évtizedekkel korábbra vezetnek. Magyar, ill. mo.-i épületek szerepeltek az 1873. évi bécsi világkiállításon és a prágai szláv kiállításon is. Az 1885. évi bp.-i országos kiállításon pedig már 15 parasztszoba berendezését mutatták be. 1890-től a millennium ünneplésére készülve Jankó János, és Herman Ottó vezetésével széles körű gyűjtő, kiállító feldolgozó tevékenység indult meg. Jankó a Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja anyagát állította ki munkatársaival, Herman Ottó pedig az ún. ősfoglalkozások (halászat, vadászat, állattartás) köréből szervezett bemutatót. Bár a gazdálkodás, kisipar szerszámanyagának önálló kiállítása elmaradt, jelentékeny tárgyi anyag gyűlt össze bútoroktól kerámiákon át textíliákig. 1893-ban egy időszaki fennállásra szánt népi építészeti együttes bemutatásának tervével korábban kisebb munkaközösség foglalkozott, végül Jankó János egyedül készített javaslatot. Mivel a részt vevő megyék anyagi segítsége döntő volt, s ezek a szakmai szempontok ellenében is érvényesíthették saját helyi elképzeléseiket, egy-két kivételtől eltekintve a terv tisztán nem valósult meg. A megyei vezetők területük legújabb, 10–20 éves fejlődéséhez kapcsolódó házakat igyekeztek kiállítani, ami a kortárs kutatók rosszalló kritikáját váltotta ki, másrészt a közönséget bizonyos fokig félre is vezette, mivel a ténylegesnél homogénebb, tájilag, területileg tagolatlanabb és általában nem megszokott lakáskultúrát és építkezési hagyományt mutatott be. A kiállítás néprajzi előkészítése azonban ettől eltekintve korszerű, a tudományos elveket kielégítő volt. Így a Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja az európai szabadtéri néprajzi múzeumok fejlődő sorába illeszkedik, bár a millenniumi kiállítás bezárását követően lebontották. A Millenniumi Kiállítás Néprajzi Falujában a zalai Göcsej Zebecke nevű falujától a Brassó m.-i → hétfalusi csángók lakóházáig az egész magyar nyelvterületet reprezentálták a bemutatott objektumok. De valamennyi fontosabb, nagy lélekszámú nemzetiség lakáskultúráját, építkezését is szerepeltették, így láthatók voltak különféle délszláv, szlovák, kárpátukrán, román és német épületek. A Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja bezárása után a tárgyi emlékanyag a Néprajzi Múz. állományába került, egy része pedig a Mezőgazdasági Múz. gyűjteményét gyarapította. Herman Ottó és Jankó János között a magyar házról kirobbant tudományos vita, valamint Bünker ismertetése s a vele kapcsolatos polémiák lényegében a harmincas évekig, a magyarság néprajza (→ magyarság néprajza, A) összefoglalásáig, Bátky Zsigmond szintéziséig közvetlenül befolyásolta a szakkutatás útját. – A bp.-i Néprajzi Múz. mellett a vidéki múz.-ok fejlődésére is közvetlenül hatással volt a Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja. Egyfelől a sorra megrendezésre kerülő vidéki mezőgazdasági és ipari kiállítások programjába rendszeresen bekerült a néprajzi tárlatok rendezése, és az ilyen alkalmakkor egybegyűlt anyag állandó helyi néprajzi gyűjtemények, múz.-ok, múz.-i osztályok kialakulásához vezettek. Jellegzetes példát nyújt erre többek között a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múz. története, amelynek etnográfiai anyagát Kiss Lajos 1904-ben helyi kiállításra gyűjtötte össze. Györffy István Hontban végzett vizsgálatai az ipolysági, megyei gazdasági kiállításhoz kapcsolódtak. A Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja hatása mutatkozott meg a → néprajzi szobák berendezésében, elterjedésében. A Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja jelentősége a szomszéd népek, egykori mo.-i nemzetiségi csoportok vizsgálatában kétségtelen, hiszen olyan időszakban mérte fel az egyes csoportok építkezési anyagát, tárgyi világát, amikor általában saját nemzetiségi kutatásunk alig indult meg, vagy még nem is érdeklődtek a népi kultúra tárgyi, építészeti vonatkozásai iránt. – Irod. Jankó János: Az ezredéves országos kiállítás néprajzi faluja (Bp., 1897); Bünker, J. R.: Herde und Öfen in den Bauernhäusern des ethnographischen Dorfes der Millenniumaustellung in Budapest (Zeitschrift des Vereins für Volkskunde, 1897); Bünker, J. R.: Das ethnographische Dorf der ungarischen Millenniums-Landesausstellung in Budapest (Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien, 1897); Vargha László: A Magyar Szabadtéri Múzeum elvi és gyakorlati kérdései (klny., Bp., 1960); Balassa M. Iván: A Néprajzi Falu az Ezredéves Kiállításon (Ethn., 1972).

Jankó János: Az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluja c. kötet címlapja

Matyó ház a kiállításon (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)