milling

a → villing(háló)hoz hasonló szerkezetű és használatú → emelőhalászati szerszám. A villingre jellemző fogantyú helyett egy 2 m hosszú nyélbe erősítik az orrkörmöt és a két oldalkörmöt, amelyre a hálót kifeszítik. Formája éppúgy hegyes végű kanálra emlékeztet, mint a villingé. Két ember egy csónakból halászik vele: egyikük a folyópart közelében evezve lassan lefelé ereszti a keresztbe fordított csónakot és megzavarja a halakat, amelyek a mélyebb víz felé menekülnek; társa pedig a vízbe merített millingbe beleütköző halakat kiemeli. Rendszerint éjszaka dolgoznak ilyen szerszámmal, gyakran orvhalászok is. A milling kisebb, csaléteknek való hal fogására alkalmas változatát Herman Ottó → tápli néven közölte a Dunáról. Az újabb gyűjtések részletesen dokumentálták széles körű dunai elterjedését s azt a tényt, hogy a korábbi villinget fokozatosan kiszorította a milling. Tiszai használatáról csak szórványos adataink vannak (Közép-Tisza vidéke). A millinghez hasonló szerszámokat a déli szláv (rogács, sejtar) és román (chipcel) halászok is használnak. Újabb kori átvétele, délről észak felé irányuló terjedése valószínűsíthető. – Irod. Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (Debrecen, 1934); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).