| Szabadfalvi József (Debrecen, 1928–) | TARTALOM | szabad föld |
): valamely terület egyéni birtokbevételének módja, mely a történeti fejlődés során bárhol és bármikor előfordulhat: – 1. senki által nem birtokolt területen (senkiföldjén). Ez általában csak a korai történeti időkre jellemző. A gyűjtögetésnél (vadméz, gyümölcsszedés, nyírvíz- és gyantagyűjtés) az ideiglenes tulajdonjog érvényesítéséhez kialakult szokásszerű jelzésmód. – 2. A földközösség korlátozatlan fennállása idején a földbőség mellett a határbeli haszonvételnek általános módja. A szabad foglalás eredményezhet magányos települést állandó egyéni földtulajdonnal (első foglalás), vagy időszakos egyéni birtoklást, pl. a földközösségi birtokon. Mo.-on a szabad foglalás elsősorban az utóbbi formában jelentkezett. A közösség tagjai által művelésbe nem vont határrészeken elvben mindenki ott és akkora területet hasíthatott ki a maga számára, amekkorát akart, ill. amekkorát meg tudott művelni. Amíg az illető földet megszakítás nélkül használta, addig kizárólagos joga volt hozzá, amint azonban felhagyott művelésével, a közösség tagjai közül bárki magának foglalhatta. A szabad foglalás mint kizárólagos birtoklási mód csak korlátlan földbőség mellett a kora középkorban fordulhatott elő. Újkori példákat a török alól felszabadult Alföld 18. sz.-i birtoklási rendszerében találhatunk. – A szabad foglalásnak a művelési rendszerek közül a szabályozatlan (vad) és szabályozott talajváltó rendszer (parlagoló rendszer) felelt meg. A szabad foglalás kizárólagos alkalmazása helyett sokkal gyakoribb más birtoklási módokkal való közös előfordulása. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a település közelében levő vagy a határ legkedvezőbb fekvésű és talajadottságú részeit a közösség tagjai állandóan rendszeres művelés alatt tartották, a távolabbi részeket pedig a szabad foglalás jogán használták. A szabad foglalással birtokba vett föld rendszerint körülkerített volt, amivel elsősorban a közösből elkülönített egyéni birtoklást fejezték ki, de egyben védekezés volt a vadkár, tolvajok ellen is. A szabad foglalás Mo.-on elsősorban az erdei → irtások és a török alól felszabadult Alföld nagyhatárú községeinek jellegzetes birtoklási módja volt. (→ még: szabad gazdálkodás, → tanya) – Irod. Balogh István: Határhasználat Hajdúböszörményben a XVIII. században (Ethn., 1954, 1955); Mendöl Tibor: Általános településföldrajz (Bp., 1963); Wellmann Imre: Határhasználat az Alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében (Agrártört. Szle, 1967); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969).