Szamos mente

a Kis- és Nagyszamos melléke az erdélyi → Mezőség É-i és Ny-i szélén. Két külön részből álló táj. A Nagy-Szamos mente Retteg és Bethlen környéki, a Kis-Szamos mente a Dés, Szamosújvár és Kolozsvár környéki magyarlakta községeket foglalja magában. A Szamos mente Erdélynek a magyarság által legkorábban betelepült vidékei közé tartozik (10–11. sz.). A középkorban a bükkerdők övéig viszonylag sűrűn magyarok által lakott táj volt, csupán néhány szász (12. sz. vége) és szórványos román település bontotta meg etnikai egységét (16–17. sz.). A 16–17. sz. pusztító háborúi ritkították meg erősen a magyar lakosságot, különösen a tizenöt éves háborúban (1591–1606) szenvedett sokat a vidék, annyira, hogy etnikai képe is megváltozott. Magyar lakossága ma románokkal vegyesen lakik. A Szamos mente korábban közigazgatásilag Belső-Szolnok és Doboka megyékhez, majd Szolnok-Doboka megyéhez tartozott. Néprajzilag alig kutatott. Népi műveltségében hozzá hasonló a Ny-ra fekvő → Borsa völgye és a szomszédos Mezőség is. – Irod. Kádár József–Réthy László–Tagányi Károly: Szolnok-Doboka vármegye monográphiája (I–VII., Dés, 1900–1905); Makkai László: Szolnok-Doboka megye magyarságának pusztulása a XVII. század elején (Kolozsvár, 1942); Aldobolyi Nagy Miklós: Magyarok a Kis-Szamos mellékén (Kolozsvár, 1943); Szolnok-Doboka magyarsága (Szerk. Szabó T. Attila, Dés–Kolozsvár, 1944).