| szeg | TARTALOM | szegedi népviselet |
Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma
tudományos és művészeti célkitűzéssel alakult értelmiségi-ifjúsági csoportosulás, Mo.-on az első szervezett főiskolás falukutató munkaközösség. Elődje a szegedi egy.-i hallgatók radikális szellemű Bethlen Gábor Köre volt. Ennek vezetői – köztük a kör elnöke, Buday György – elsősorban Ady Endre és Szabó Dezső műveinek hatására a magyar falu és tanya népe iránt kezdtek érdeklődni, a társadalom és a nemzeti művelődés megújulását a magyar parasztság friss erőitől várták. A Bethlen Gábor Kör tagjai 1928 őszén indultak először D-tiszántúli falu- és tanyajárásokra, melyek során rádöbbentek a parasztság súlyos szociális nyomorára. Az élmények hatására munkamódszert változtattak. Az angol settlement mozgalom mintájára – mely külvárosi nyomornegyedekben huzamosabb ideig működő szociális központokat hozott létre – 1929. szept.-étől megszervezték agrársettlement mozgalmukat. Az agrársettlement mozgalom tagjai elsősorban a szegedi tanyavilágot járták, népművelő és felvilágosító munkát és szociográfiai felmérést végeztek, a népi kultúra emlékeit gyűjtötték. Eredményeikről cikkekben és tanulmányokban számoltak be. A settlement mozgalom résztvevői közül választották meg 1930 őszén a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát, melynek feladata a végzett munka alkotó tudományos és művészi feldolgozása. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma tevékenysége tagjainak érdeklődése szerint sokfelé ágazott: fotó- és képzőművészet, színházművészet, irodalomtörténet, líra, szociográfia és néprajzi kutatás. Munkájukról előadásokban, kiállításokon, a sajtóban és önálló kiadványokban adtak számot. A népi kultúra alkotólag hatott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma művészeti tevékenységére. A néprajzi kutatásokban Ortutay Gyula munkássága volt a legjelentősebb. A magyar néprajztudományban addig ismeretlen szempontokat érvényesítve kezdte gyűjtéseit. Első tanulmányai a paraszti élet kevéssé ismert területeit vizsgálták (A magyar parasztság szerelmi élete, Népünk és Nyelvünk, 1935), majd népköltészeti gyűjtései során kezdte kidolgozni folklórkutatói módszerét, mely Kálmány Lajos gyűjtési hagyományaira és az orosz mesekutató iskola eredményeire támaszkodva a magyar folklóralkotás-lélektani vizsgálatokban jelentős tudományos gazdagodást hozott. Kiemelkedő a népballadáról írott tanulmánya is (Ortutay Gyula–Buday György: Székely népballadák, Bp., 1935). Ortutay Gyula munkássága mellett Tomory Viola könyve (A parasztság szemléletének alakulása, Bp., 1935) jelentette a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma néprajztudományi tevékenységét. A szociográfiában Erdei Ferenc munkái emelkedtek ki, aki a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma tagjaként írta első szociográfiai tanulmányait (A makói tanyarendszer, Népünk és Nyelvünk, 1932: Egy parasztváros társadalmi szerkezete, Népünk és Nyelvünk, 1934). A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma törekvése az 1930-as években kibontakozott → falukutatás mozgalmában több fiatal értelmiségi csoportosulásnak például szolgáltak. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma 1938-ban oszlott fel. – Irod. Buday György: Az agrársettlement mozgalom útja (Nyugat, 1933); Ortutay Gyula: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma (Magy. Szle, 1934); Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma (Bp., 1967).
