székelyföldi kerámia

Korond a Székelyföld ma is híres fazekasközpontja, ahol napjainkban is több száz fazekas dolgozik. A századfordulóig csak mázatlan edényeket égettek: puliszkás fazekat, káposztás fazekat, bórvizes korsót. Ezeket a Mezőségre, Moldvába és a Havasalföldre szállították. – Berecken színes mázas – barna, zöld, sárga – → bokályokat, → tálakat, → tányérokat készítettek, túlnyomórészt növényi ornamensekkel. A díszítés eszköze az → íróka volt. Háromszékről a múlt század első feléből ismeretesek évszámos bokályok. A legművészibb darabok azok, melyeken a díszítményt – pl. a háromszárú virágot – a füllel szemközti felületre rajzolták: először a virág körvonalait karcolták, majd színes mázfoltokkal kitöltötték. Emberalak és szarvas is előfordul mint díszítőelem. – Sok bokály származik Székelyudvarhelyről. Ezek díszítőelemei növényiek, azonban a körvonalak nem karcoltak, hanem barna mázzal rajzoltak. A színezés skálája az előző központéhoz hasonló. A virág mellett madár, szarvas és emberalak is díszíti a bokályokat. Fontos kerémia központ Csíkmadaras, ahol fekete kerámiát is készítettek, és Csíkdánfalva. A székelyföldi fazekas-központok néprajzi ismerete hiányos és vázlatos. – Irod. Kresz Mária: Magyar népi cserépedények kiállítása a Néprajzi Múzeumban (Népr. Ért., 1961); Sántha Imre: A felcsíki fazekasság (Korunk, 1967); Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1968); Kresz Mária: Illusztrációk az erdélyi fazekasság történetéhez különös tekintettel a késő-habán kerámiára (Ethn., 1972); Balogh Ödön: A marosvásárhelyi fazekasmesterség (Ethn., 1972); Kós Károly: Tájak, falvak, hagyományok (Bukarest, 1976).

Bokály, madárábrázolással (v. Udvarhely m., 1852) Bp. Néprajzi Múzeum

Bokály, sárga-zöld cserelapis díszítéssel (Sóvárad, v. Maros-Torda m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Bokály, sgraffiátós díszítéssel (Nagyajta, v. Háromszék m., 19. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

A timár-ipartársulat céhkancsója (Kézdivásárhely, v. Háromszék m., 1883) Bp. Néprajzi Múzeum