Szent Erzsébet, Árpádházi (nov. 19.) (1207–1231)

II. András király leánya. A r. k. egyháznak Európa-szerte egyik legtiszteltebb női szentje. A legenda szerint már születésekor megjövendölték, hogy thüringiai Lajos őrgróf felesége lesz. Alakjához már életében legendák fűződtek: amikor az eisenachi szegények számára kötényében kenyeret vitt és ezért felelősségre vonták, a kenyérdarabok rózsává változtak. Egy magárahagyott bélpoklost férje távollétében ágyába fektetett és amikor az megérkezett, a bélpoklos helyett a keresztre feszített Krisztust találták az ágyban. Ez a legenda a népénekekben, búcsújáró énekekben is szerepel. Előadták lakodalomban vagy halotti toron, szegények megvendégeléseként ismert szokás keretében. – Szent Erzsébet említése a gyermekjátékokban a pünkösdölőkben is gyakori. Az énekelt legenda a német folklórban is ismert. Szent Erzsébet alakja és a személyéhez fűzött legendák a középkori francia irodalom kedvelt témái közé tartoztak. Az ártatlanul üldözött nő a legendákon kívül a népköltészet más műfajainak is (mese, monda és ballada) gyakori típusa. Szegények, elhagyottak, kórházak, ispotályok, emberbaráti intézmények választották védőszentül. Nagy volt a kultusza a középkorban Mo.-ra települt felföldi németség körében (Kassa, Körmöcbánya, Besztercebánya patrociniuma). (→ még: legenda, → legendaballada) – Irod. Montalambert, Charles de: Histoire de sainte Elisabeth de Hongrie, duchesse de Thuringe (Paris, 1836); Karl Lajos: Árpádházi Szent Erzsébet a francia krónikában (Egy. Philol. Közl., 1907); Karl Lajos. Árpádházi szent Erzsébet és az üldözött ártatlan nő mondája (Ethn., 1908); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (I–II., Bp., 1977).

Szent Erzsébet ábrázolása üvegképen (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum