oldalgombolós mellény

az elej (→ mellbőr) és a hátbőr továbbfejlesztett formájából (→ kacagány, → elejbőr) készült bőrmellény. Egyéb elnevezései: melles, mejjesbunda, derékravaló, puszli, bőrlajbi, mellény, bujjbeleködmön. – A bőrökről levágták a lábakat, kikerekítették a nyak- és karöltő részeket, a jobb oldalon összevarrták az oldal- és vállrészeket, a másik oldalára és vállára megkötő sallangokat vagy gombokat kötöttek. Az elejét egyenesre vágták, ha azt akarták, hogy a hasat és hátul a derekat is melegítse, mélyen lekerekítették. Egyszerűségénél fogva a szegény pásztor, zsellér és cselédembernek ősi ruházata lehetett, mivel maga is könnyűszerrel össze tudta tákolni. Csak a bőrét puhította meg sós vízzel, a keze között törte ki, amíg a jószág után ment. A → bőrmellény ezen egyszerű formáját az alföldi pásztorok még az 1930-as években is viselték. Kedvelték, mert szabadon mozoghattak benne, s mivel elejhasítása nem volt, jól védte a mellet. Kora ősztől nyár kezdetéig viselték. Ingre öltötték fel, kabát alá. Volt fejlettebb, nagyobb gonddal kialakított formája is, melyet a debreceni szűcsök 1793. évi limitációja „mellyre való ködmön puszli”-nak emleget. A szűcsök készítette oldalgombolós mellényt barnára festették, széleit irhával beszegték, mellére vagy aljára zsebet varrtak, szerényen irházták vagy virágozták. Főleg az Alföldön és D-Dunántúlon viselték. Erdélyben a hímzéssel és irházással gazdagon díszített mellesnek sok szép női és férfi változata van. Kalotaszeg vidékén és Torockón a nőkét zöld posztóval borították. – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); Fél Edit: Kalotaszegi mellrevalók (Muskátli, 1932).

Juhász, oldalgombolós mellényben (Kunmadaras, Szolnok m., 1924)