orsó, gyalogorsó, kéziorsó | TARTALOM | orsós utcájú falu |
a fonásnál használt orsó szárának alsó végére húzott, rendesen fából, ritkábban ólomból készült karikaszerű nehezék, amely részben a sodrás, az orsó pörgetésének megkönnyítésére, részben arra szolgál, hogy az orsószárra felcsavart fonál a szár alsó végéről le ne csússzék. A fonás kezdetén, amikor az orsó még könnyű volt, az idős asszonyok gyakran egy krumpliszeletet tettek az orsóra, hogy nehezebb legyen, jobban pörögjön. Mint maga a szövés-fonás, az orsó és az orsókarika is igen régi eszközök. Korábban általános volt, ma csak Erdélyből ismeretes az ólomból, zsírkőből gyakran díszesen kifaragott középen lyukas, korong alakú orsókarika, melyet a fonás kezdetén húztak az orsó végére. Régészeti ásatások a Kárpát-medence különböző vidékein nagy számban tártak fel a neolitikum óta agyagból készült, gomb alakú orsónehezékeket. Kalotaszegen az orsókarika szerelmi ajándék volt. A főhelyen függő tükör alá akasztotta ki a lány az ólomból hetes, ötös, hármas csoportokban kiöntött orsókarikákat. Irod. Fél EditHofer TamásK. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969).