ördögszerető

1. → hiedelemmese. Cselekménye: szép leány, akinek nincsen kedvese, kíván egyet, akár az ördög maga legyen is az. Az ördög meg is jelenik szép legény képében, s a leány eleinte rendkívül boldog, de egyszer véletlenül megpillantja kedvese lólábát, s megretten. Öregasszony azt tanácsolja, hogy akasszon a ruhájára egy gombolyag fonalat, és titkon kövesse. A leány megpillantja kedvesét a temetőben (templomban), amint holttestekből lakmározik. Másnap kedvese követeli, hogy mondja meg, mit látott, különben meghal apja, anyja, testvére, ő maga. A leány nem árulja el, s az ördögszerető fenyegetése beteljesedik. Halála előtt a leány rendelkezik, hogy hogyan vigyék ki a házból, s hogyan temessék el, hogy az ördög rá ne találjon. A hátramaradottak teljesítik a kérését. A leány sírján virág nő, melyet egy királyfi (gróffiú) leszakít, s hazaviszi. A virág otthon leánnyá válik, s a fiatalember feleségül veszi. A leány megszabadul az ördög üldözésétől (összetalálkozik az ördöggel, s az elhurcolja; AaTh 407B, H 365I, BN 407). Egyike legnépszerűbb s legelevenebb meséinknek. Az egész magyar nyelvterületen közel 40, egymástól csak a részletekben eltérő változata ismeretes. Ezek közül kiemelkedik Fedics Mihály „Sziépjány Ibronka” c. hanglemezen is megörökített meséje. A lidérchittel összefüggő, számos hiedelemelemet tartalmazó típus különösen K-Európában: a szláv népeknél, a románoknál és a törököknél népszerű. Dégh Linda feltevése szerint mi is szláv szomszédainktól vettük át. Egyes változatok keverednek a → halott vőlegény típus anyagával. A „virággá vált leány” motívuma más tündérmesékben is előfordul, sőt önálló meseként is ismeretes (AaTh 407). – Irod. Balys, J.: Motif-Index of Lithuanian Narrative Folk-Lore (Kaunas, 1936); Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél (UMNGY, I., Bp., 1940); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (I–II., UMNGy VIII–IX., Bp., 1955, 1960); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Barag, L. G.: Belorussische Volksmärchen (Berlin, 1966). – 2. → lidérc