őrhalmi viselet

Nógrád m.-i község öltözete, amely a szomszédos, korábban közös anyatemplomú Hugyag és Varbó viseletéhez hasonlóan alakult. A múlt század közepén már dohány, majd káposzta, az 1930-as évektől burgonyatermesztő, jó földű Ipoly menti falvak viseletében már a századfordulón megindult a polgárosodás. Ez a férfi viseletben a két világháború között a → kivetkőzéshez vezetett, a női öltözködés viszont az 1950-es évekig őrizte a századfordulótól alakult, városi divathoz igazodó hosszú szoknyás őrhalmi viseletet. A kékfestő szoknyát, vállkendőt felváltó bársony, plüss, selyem és csipkegalléros felső ruhák elé csak ritkán kötötték a piros szövöttmintás vászonkötényt; a csizmát (→ csizmadia) magas szárú cipőre cserélték. Az őrhalmi viselet a női fejviseletben ragaszkodott leginkább paraszti jellegéhez: az asszonyok fül mellett csomózott, nagy rojtú selyem menyecskekendőt, az új asszonyok művirágos, selyemszalagos újmenyecske főkötőt viseltek. – Irod. Fél Edit: A Néprajzi Múzeum (Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára) új szerzeményei. 1. Az őrhalmi, sárpilisi, szakmári gyűjtőút (Népr. Ért., 1938).

Menyecskék. A jobb oldali kettő újmenyecske főkötőben (Őrhalom, Nógrád m., 1934)

Menyecske ünneplőben (Őrhalom, Nógrád m., 1934)