őrfa

1. a → fahajó árboca. 8–10 m magas, erős, faragott fenyőfa oszlop, amelyre → hajóvontatáskor van szükség. Helye a → tetejes hajókon az első fedélzeten (→ bas) a keményfából készült tokban, az őrfafészekben vagy más néven futróban volt. A → tetejetlen hajók őrfája is ugyanilyen magas volt és azt is a hajó első részében, a hajó orrától hátrafelé számított kb. 6 m-nél helyezték el, pontosan a hajó középtengelyében. Az őrfán többféle szerelék volt: középmagasságában két oldalt fahorgot (kuka) erősítettek rá → kukázáshoz. Ezek egyike tartotta, ill. vezette a vontatókötelet. A kukáktól feljebb, mintegy 8 m magasságban kiszélesedett az őrfa és ott ki volt vésve, s a vésetben foglalt helyet a csiga; ennek segítségével emelték vagy süllyesztették a kívánt magasságra a vontatókötelet. Amikor a hajó hosszabb időre megállott valahol, akkor az őrfát kiemelték az őrfafészekből. Vontatáskor az őrfa a fahajók legfontosabb manőverező eszköze volt. Vitorlát azonban sohasem szereltek rá, azzal csak a hadi naszádok őrfáját szerelték fel, azok csak ritkán haladtak vontatással. Evezősök vitték mind az ár ellenében, mind lefelé a folyás irányában. – Irod. Betkovszki Jenő: Adatok a szolnoki hajósok életéből (Ethn., 1954). – 2. → látófa