ötvösjegy | TARTALOM | öv |
a középkorban olyan iparművészeti ágat jelentett, amelynek mestere ötvözött nemesfémekből (aranyból és ezüstből) tárgyakat öntött és formált. Az eredeti értelemben vett ötvös egy személyben végezte a nemesfémek feldolgozásának minden munkafolyamatát, zománcokat és köveket is alkalmazott. Technikái: lemezek öntése, préselése, domborítása, forrasztása, vésések, dróthúzás, filigránmunka és kőfoglalások. Az ötvöskészítmények jelentősebb, művészibb csoportját különféle használati- és díszedények képezték, azonkívül ékszereket és különféle öltözetkiegészítő darabokat készítettek az ötvösök. A magyar művészi ötvösipar a 1417. sz.-ban virágzott. A középkor végétől kezdve lassanként munkamegosztás következett be a fémfeldolgozás terén. A 19. sz. végére szétvált az aranyműves, ezüstműves, ékszerműves és drágakőmetsző szakmája. De ezeknek a különféle szakembereknek összefoglaló neve az ötvös maradt. A 19. sz.-ban már főként ékszereket készítettek. Többen kifejezetten erre specializálódtak, és parasztárut, tömegárut is készítettek ebben a műfajban. Termékeiket műhelyükben, ill. üzletükben és vásárokon vagy búcsúkon emléktárgyként is árusították. Fülcimpa átlyukasztáshoz is értettek, és a fülbevalót belehelyezték a fülbe. A 20. sz.-ra már általában az órás szakmával kapcsolódott mesterségük. A 1920. sz.-ban a magyar falusi nép azokat a mestereket nevezte ötvösöknek, akiktől ékszereit vásárolta. Jelentősebb ötvösműhelyek a török hódoltság idején a békésebb vidékeken, a Felföldön és Erdélyben működtek. Kisebb ötvösközpontok a Dunántúlon és az Alföldön is kialakultak, melyek a közelmúltig készítettek parasztékszereket, pl. Győr, Komárom, Érsekújvár, Esztergom, Pápa, Székesfehérvár, Óbuda, Buda, Pest, Vác, Gyöngyös, Eger, Miskolc, Debrecen, Kecskemét, Szeged, Baja. Irod. Ballagi Aladár: Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve (Bp., 1884); Frecskay János: Mesterségek szótára. Ötvösmesterség (IIII., Bp., 188284); Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek (Bp., 1965); Horváth Terézia: Népi ékszerek (A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkve, Szekszárd, 1973).