padágy, ágypad

olyan támlás → pad vagy kanapé, lényegében padláda, mely az ülés és az elülső oldalfal vagy az ülés és a támla lenyitásával, ill. széthúzással éjszakára ággyá alakítható. Mindig → asztalosbútor. Kialakítása az → ágyban való alvás, ill. az asztalosbútor teljes térnyerése után következett be, amikor a 17–18. sz.-ban egymást követve születtek a hasonló kombinált bútorok: a ládaágy, az asztalágy és a széthúzással megnagyobbítható ágy. Ezek vendégfogadókban, műhelyekben, polgárházak gyermekszobájában terjedtek el, pótágyként, ill. mint cselédágy. Közülük területenként más és más a 18. sz.-ban, de még inkább a 19. sz.-ban parasztházakba is eljutott, elsősorban Közép- és É-Európában. A mo.-i parasztságnál csak a padágy honosodott meg szélesebb körben a 19. sz. második felében, főleg Ny-Mo.-on, továbbá a Tiszántúlon és a Székelyföldön. – A padágy helye Mo.-on többnyire a hátsó szobában, az asztal mögötti falnál vagy az ágy előtt volt. Gyermekek fekvőhelyéül használták, a leányok néha férjhezmenetelükig ebben aludtak. – Irod. Uebe, R.: Deutsche Bauernmöbel (Berlin, 1924); Fél Edit: Kocs 1936-ban (Bp., 1941); Cs. Sebestyén Károly: Ágy a magyar parasztházban (Ethn., 1954); Krüger, F.: El mobiliario popular en los países románicos (Coimbra, 1963); Kós Károly: A vargyasi festett bútor (Kolozsvár, 1972).

Ággyá széthúzható pad, „tuli ágy” (Öttevény, Győr-Sopron m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum