Palkó Józsefné, Zaicz Zsuzsánna (Andrásfalva, Bukovina, 1880–Kakasd, 1962)

mesemondó, a népművészet mestere. 1947–48-tól haláláig Kakasdon (Tolna m.) élt. Mesemondó család tagja. Apja, bátyja, unokaöccse, fia közismert, közkedvelt mesemondók voltak. Repertoárjának legszebb darabjai a nagy terjedelmű → tündérmesék és tréfás mesék (→ reális mese), melyek többnyire egy hősnő fájdalmas vagy mulatságos kalandjairól szólnak. A sorsüldözött nőkről szóló mesék előadásában rendkívül poetikus, együttérző. Bár írástudatlan, meséinek nagy része közvetve vagy közvetlenül meséskönyvekből, Kriza János, Arany László és Benedek Elek népmesegyűjteményeiből származik. Ez részben környezete nagyfokú olvasottságával magyarázható. A bukovinai székely falvakban a 19. sz.-i népmesegyűjtemények mellett a népkönyvek és ponyvafüzetek is közismertek voltak, szerves részét képezték a szellemi kultúrának, rossz magyarságuk nem hagyott nyomot Palkó Józsefné stílusán. – Irod. Dégh Linda: Kakasdi népmesék (I–II., UMNGy, VIII–IX. Bp., 1955., 1960); Dégh Linda: Märchen, Erzähler und Erzählgemeinschaft. Dargestellt an der ungarischen Volksüberlieferung (Berlin, 1962).

Palkó Józsefné