| párnás tánc, párnatánc, vánkostánc | TARTALOM | párnavég |
két szél vászonból összevarrt lepel, az alváshoz a fej alá tett tollas → párna vagy → szalmapárna betakarására vagy becsavarására, az elpiszkolódás elleni védelmül. Használata összefügg azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a tollat párnatok nélkül közvetlenül a párnahéjba töltötték, és így ennek mosása nehézkes volt. A palócoknál és az Alföld egyes területein volt használatos; a lapos, keskeny fejelekből rendszerint 3–5 darabot együttesen tekertek a párnatakaróba, s úgy helyezték a fej alá. Díszes változata is ismert betegnek, gyermekágyasnak. – Eredete ismeretlen, helyi kialakulásúnak látszik. A 19. sz. végétől, a párnatokok alkalmazásának általánosulásával, ill. a könnyebben mosható gyári ágyneműanyagok terjedésével lassanként megszűnt használata, bár elvétve napjainkban is alkalmazzák. – Irod. K. Csilléry Klára: Vázlatok Tiszaigar népi lakáskultúrájából (Ethn., 1952); Gáborján Alice: A kender feldolgozása és a nyert termékek felhasználása Tardon (Népr. Ért., 1955); Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraalji palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956).