| szalmaparipa, a | TARTALOM | Szalmásút |
1. vászonból varrt keskeny → párna, szalmával, istállóban esetleg szénával keményre tömték alváshoz, a fej alá. Lakásbeli ágyban, → tolóágyban is használatos, magában vagy fölé helyezett tollas párnával, de leggyakoribb a lakóházon kívüli fekhelyeken, így istállóban (→ istállóbútor), csőszkunyhóban. Lakásbeli ágyban szokás a szalmapárnára → párnatakarót teríteni a fej alá, hogy a szalmapárna nehezen cserélhető huzatát az elpiszkolódástól óvja. – 2. → szalmazsák. – Irod. K. Csilléry Klára: Vázlatok Tiszaigar népi lakáskultúrájából (Ethn., 1952); Gáborján Alice: A kender feldolgozása és a nyert termékek felhasználása Tardon (Népr. Ért., 1955); Fél Edit–Hofer Tamás: Araányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Népr. Közl., 1967).