petrence

1. közepes méretű mezei szénacsomó, amit két személy két rúdon elvihet. A petrence ebben a jelentésben ismeretes a Dunántúlon, a Duna–Tisza között és északon a Torna vonaláig (→ még: bukó, → fiók, → rudas); – 2. egy villányi szénacsomó a mezőn (→ csirke, → villahegy) Debrecen vidékén, a Sárréten, a Közép-Tisza vidékén; – 3. a kaszálón hosszú sorba gyűjtött szénarakás (→ még: garád, → hurka, → máglya) a Hernád és a Sajó alsó folyása mentén; – 4. szénaszárító állvány, ill. az állványon száradó széna Beregben és szórványosan Erdély különböző pontjain. A petrence a 18. sz. elejétől mutatható ki nyelvünkben; valószínűleg szlovák átvétel. Eredetileg „szénaszárító állvány” jelentése lehetett. – Irod. Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai (Bp., 1955); Paládi-Kovács Attila: A széna takarása a magyar parasztságnál (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970).