pótás cérnaháló

a balatoni → eresztőháló Velencei-tavi változata, 24–40 m hosszú, 1,5–2 m mély, 40–50 mm-es szembőségű, vékony fonalból kötött háló. Felső inán 15–20 cm hosszú gyékény póták vannak, súlyzása a háló két végén egy-egy kő. Este eresztik le a tisztásokon, reggel szedik fel. A bolygó ponty feje a lazán állított háló szemeibe akad. 1888-ban a Balatonról a Velencei tóra költözött Salabert, Márk, Velegi és Vámosi nevű halászok hozták a pótás cérnahálót, ill. a helyi viszonyokhoz módosították az eresztőhálót. Ezzel együtt honosodott meg a nagyobb evezős ladik is, amely alkalmas a tisztásokon való halászatra. A pótás cérnaháló használata az 1930-as években megszűnt, mert az elszaporodott motorcsónakok gyakran összeszaggatták. A II. világháború után a modernebb → karikás cérnaháló hatására ismét feléledt, és főleg a pákozdi nádasok tisztásain használatos. (→ még: pamukos halászat) – Irod. Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon (Székesfehérvár, 1958).