eresztőháló, állítóháló, lesháló

az → állítóhalászat eszköze. Számos változata van. Lényege, hogy a több méter hosszú és mély, finom fonalból kötött nagyszemű hálófalat úszókkal vagy függesztve lazán, függönyszerűen a vízbe helyezik, s a bolygó hal a laza hálóban fennakad. Csak álló vagy nagyon lassan áramló vízben használható. Alaptípusai: 1. gyékény úszóval szerelt és kősúlyzással rögzített a balatoni pamukos vagy pamukháló (→ pamukos halászat), eresztőháló, a velencei-tavi → pótás cérnaháló és a Soroksári-Dunán használt meslenc. – 2. két karó közt kifeszített zsinóron, háromszögletűre hajlított kórón vagy fémkarikán függönyszerűen összehúzható forma a sokfelé ismert → lesháló, → marázsaháló, metica, ill. Kopácson és Velencén a → karikás cérnaháló. – 3. a nagyon ritkán használt, szabadon úszó Szeged környéki → métháló. Leshálónak is nevezik a hasonlóan szerelt vagy tükrös szerkezetű azon hálókat, melyeket a → hajtóhalászatnál használnak, mint a balatoni → turbukháló és a velencei → tükörháló, melyekkel nádas, bokros, zsombékos területeket kerítenek be, és a halat a hálónak zavarják. Az eresztőháló a kishalász szerszáma, ha munkára társulnak is, mindenki saját hálójával dolgozik. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Domanovszky György: A tihanyi pamukos halászat (Népr. Ért., 1942); Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon (Székesfehérvár, 1958); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).