| tükörfa | TARTALOM | tükörkép |
hármas szerkezetű hálófajta: két oldalt vastag fonalból kötött nagy (5–20 cm) szemű háló, köztük vékony, aprószemű, bő léhés. A hal áttolja a vékony laza hálót a mögötte levő nagy, ún. tükörhálón, tükörszemen, így zacskót képez, amelybe kopoltyúja, uszonyai beleakadnak. Egyes esetekben, ha csak egy irányból várható a hal, csak egy tükörhálót alkalmaznak. Felhasználási területe nagy, néhány kuszakecénél (→ kece), balin- és → kecsegehálónál, → borítóknál, → búvárhálónál stb. A tükörháló név sok esetben a kész szerszámot is jelölheti, pl. a Velencei-tavon egy leshálót, másfelé őrhálókat. Jankó János a Szeged környéki regina – rezsina elnevezésből, valamint oroszföldi analógiák alapján a tükörhálót orosz eredetűnek s Dnyeper-völgyi átvételnek tartja, bár elismeri a német hatást is. Az újabb kutatások szerint valószínűleg német eredetű, amit bizonyít, hogy főleg a német céhes halászok használták, s a tükörhálót spiglinek nevezik a Duna mentén. (→ még: keritőháló) – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Demoll–Maier: Handbuch der Binnenfischerei... (V., Stuttgart, 1926); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).