kecsegeháló

tükrös szerkezetű → futóháló, 70 m hosszú, 2 m mély, fent parázva, alul erősen súlyozva van, hogy a fenéken járjon. Két ladikból 2–2 ember kezeli. Vízközépen vetik ki, hosszan vontatják vízmentében, majd a ladikok egymás mellé mennek, s megkezdik a háló beszedését. Mivel a halak a → tükörhálóban akadnak fenn, a kerítés ténye nem döntő. Gyakori, hogy a → balinhálót erősen ólmozva kecsegehálónak használják. Főleg a Duna középső, sóderos, sima medrű szakaszán használják. Jankó János a tükörháló regina elnevezése és orosz földi szerkezeti analógiák alapján a kecsegehálót orosz eredetűnek tartja, bár Herman Ottó hiányos leírása miatt a szerszám használatáról keveset tud. Valószínűbbnek látszik a német céhes halászok hatása. (→ még: kerítőhalászat) – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).