karikás cérnaháló

az → eresztőháló egyik változata. Kb. 10 m hosszú, 1,5–2 m mély, finom lencérnából vagy horgolópamutból kötött nagy szemű háló. Felső ínára egymástól 30–40 cm-re 20–25 cm hosszú zsinórral rézkarikákat kötnek, s leeresztéskor két karó közé kifeszített zsinórra fűzik. A háló lazán, függönyszerűen lebeg a vízben, alját nem súlyozzák, legfeljebb egy-két sort vastagabb fonalból kötnek. Éjszakára eresztik le állóvizekben. A karikás cérnahálót a cötkénypótás → marázsaháló modernizált változata, mely a drávaszögi Kopácson alakult ki a század elején, s innén vitte 1943-ban a Velencei-tóra Szlanyinka Imre nagybaracskai halász. Tőle tanulták el a velencei halászok 1945 után a karikás cérnaháló használatát, mely pótolta a korábban használatos → pótás cérnahálót. Az utóbbi időben kb. fél méterrel a víz színe alatt feszítik ki, hogy a csónakforgalmat ne zavarja. 10–15 vég hálót is használt egy-egy halász. Egész évben használható, télen jég alatt is. – Irod. Gönyey Sándor: A Drávaszög néprajzi elkülönülése, a Drávaszög halászata (Pécsi Városi Múz. Ért.-je, 1942); Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon (Székesfehérvár, 1958).