présházpince, hegyi hajlék

szőlőhegyen a tulajdonos parcelláján épült felmenő falú, a föld felszínén álló vagy süllyesztett járószintű, általában több helyiségű, → szőlőfeldolgozást, → bortárolást és ideiglenes kinntartózkodást is szolgáló gazdasági épület (→ szőlőhegyi épületek). A présházpince elterjedési területe a Ny- és a Közép-Dunántúl. Legegyszerűbb formájában osztatlan, tüzelőhely nélküli, üres fedélszékű építmény. Alapformának tekinthető a két derékból álló présházpince, amelynek présházában áll a tetőtérbe felnyúló vágorsós, bálványos szőlőprés és a sarokpadkás nyílt tüzelő szikrafogóval. A présházból nyíló → pince lepadlásolt, a hordós bortárolás helye. A borona-, gerendavázas vagy kőfalú, gyakran kölkes → fazárral biztosított présházpince, a présházból fűthető szemes kályhás szobával és a pince után következő istállóval vagy nyitott színnel bővült. Néhány 16–17. sz.-i épületszerkezetet megőrző présházpincén kívül kiemelkedő népi építészeti értéket képviselnek a balatonfelvidéki, történeti stílusokhoz felzárkózó egy- és kétszintes présházpincék. – Irod. Vincze István: Magyar borpincék (Népr. Ért., 1958); Vajkai Aurél: A Balaton északi partjának présházai (A Veszprém megyei Múz. Közl., 1966); Tóth János: Az Őrség népi építészete (Bp., 1971).

Présházpince (Gyarmat, Veszprém m., 19. sz. vége)

Présházpince (Balatonudvari, Veszprém m., 1821-ben épült)

A Vörösmarty-pince (Velence, Fejér m., 19. sz. elején épült)

Pince (Döbörhegy, Vas m., 19. sz. közepén épült)

A Gyarmati-présház (Balatonakali, Veszprém m., 19. sz. első fele)