rablóvőlegény

→ novellamese, → rablótörténet. Cselekménye: egy leányt (királykisasszonyt) fényes öltözetű úrfi kér feleségül. Többször hívja, hogy látogassa meg őt erdei kastélyában. A leány az úrfi (vőlegénye) tudta nélkül odamegy. Gazdagon berendezett palotát talál, a lépcsőfordulóban kismadár figyelmezteti a közelgő veszélyre. Egy távoli szobában szép női ruhákat, a következőben női holttesteket lát, az utolsóban egy tőkét bárddal. (Vö. „Kékszakáll”: AaTh 311–312). Elrejtőzik, kisvártatva megérkezik az úrfi 11 társával: a rablóvezér és legényei. Egy leánypajtását hurcolják magukkal. Megfosztják ékszereitől, ruháitól, majd levágják a fejét. Egyik gyűrűjét nem tudják lehúzni, ujjával együtt levágják. A gyűrűs ujj a leány rejtekhelye közelébe gurul. Nem találják. Távozásuk után a leány a gyűrűs ujjal megszökik. Másnap udvarlója szemrehányást tesz, hogy még mindig nem látogatta meg. A leány mint álmát beszéli el a tapasztaltakat. Vőlegénye rájön, hogy ott járt a rablókastélyban. A rablóvezér menekülni próbál, de a házat körülvevő katonaság elfogja (AaTh 955). Gyakran beékelődik a mesébe még egy epizód: a leányt észreveszik a rablók, s üldözőbe veszik. a) Az erdőben egy fára mászik. A lombok közé lőnek, el is találják, de ugyanakkor egy madárka is leesik, erre azt hiszik, hogy annak a vérét látták. b) Nyersbőrárus vagy teknőárus kocsiján, annak áruja alá rejtőzve menekül meg (AaTh 956B; részlet). A két mesét a téma hasonlósága és gyakori keveredése miatt, és mert az Aarne-féle nemzetközi népmesekatalógusból a 956B típus még hiányzott, Honti János és Berze Nagy János egyazon típusnak tartotta. A feljegyzett változatok jelentékeny gyarapodása és az AaTh 956B típusnak a Thompson által való világos körülhatárolása, s a katalógus 1928-as kiadásába való beiktatása következtében a két típus a magyar népmeseanyagban is jól meghatározhatóvá és elkülöníthetővé vált (→ molnár leánya, a). A rablóvőlegény típusnak tiszta és kevert formában 15 magyar változatát ismerjük. Ezek között két igen szép → történeti monda jellegű szöveget jegyzett fel Dobay Sándor és Ortutay Gyula az 1920-as–30-as években a Győr megyei Fenyőfalun, ill. a Szabolcs megyei Balsán. A romantikus, könyvízű mesének írott, nyomtatott előképével nem találkoztunk. Egész Európában ismert, Európán kívül eljutott É-Amerika franciául és angolul beszélő lakóihoz is. – Irod. Ortutay Gyula: Nyíri és rétközi parasztmesék (Gyoma, 1935); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Krzyzanowski, J.: Polska bajka ludowa (I., Wroclaw–Warszawa–Kraków, 1962); Erdész Sándor–Halmos István–Kovács Ágnes: Ruszkovics István meséi (MNKF, 4., Bp., 1968); Erdész Sándor: Ámi Lajos meséi (III., UMNGy, XIII–XV., Bp., 1968).