Rapsonné vára

Rapsonné régi erdélyi mondák tündér-boszorkányféle alakja. A Kis-Küküllő vidékén, Parajd közelében, magas hegy csúcsán mutogatják várának kincseket rejtő maradványait. Mesélik, hogy a → Firtos és Tartód várát építő tündérasszonyok is testvérei voltak és a három várban esténként egyszerre gyújtották meg a gyertyát. A várához szükséges építőanyagot két ördöngös segítőtársa, egy koldus és egy macska segítségével hordatta fel a hegyre. A → tudós kocsis, táltos lovaival olyan gyorsan vágtatott, hogy mikor Tordán – más változat szerint Kolozsváron – elsőt harangoztak, ő még várában volt, beharangozáskor már Tordán. Máskor kocsisa lehajlanék a leejtett kalapjáért, de mire felvenné öt óra járásnyira vannak tőle. Furfangos feje az ördög eszén is túljárt: utat építtetett vele Tordáról – más változat szerint Kolozsvárról – a várához, s az ostoba ördög egy hegy aranyért, egy völgy ezüstért vállalta a munkát; Rapsonné aztán ujja hegyére egy aranyat, tenyere mélyébe egy ezüst tallért tett– ez volt a fizetség; az ördög bosszúból szét is rombolta az utat. Más földtöltéseket, árkokat is neveznek ezen a tájon Rapsonné útjának, amelyek talán a Kakas-borozdával, Óriások árkával, Tündérek útjával, Ördög útjával együtt útrendszert alkotnak, a Görgényi havasokhoz vezetnek s a → Csörsz-árkához hasonló ősi művelődéstörténeti emlékek. (→ még: ostoba ördög meséje, → tündér) – Irod. Kőváry László: Száz történelmi rege (Kolozsvár, 1957); Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (I., V., Pest, Bp., 1868–1870); Szendrey Zsigmond: Magyar népmondatípusok és tipikus motívumok (Ethn., 1922).