| ostoba ember | TARTALOM | ostor |
ostoba ördög meséje
tréfás mesei műfaj, amelynek középpontjában az ördög becsapása áll. Az ostoba ördög a szegény ember ellenfele, aki hol versenyez az ördöggel, hol a szolgálatába áll, hol pedig a lelkét adja el azért, hogy az ördög gazdaggá tegye. Bármilyen legyen is azonban kettejük kapcsolatának a formája, a szegény ember mindig túljár az ördög eszén, s ezáltal meggazdagszik, vagyonra tesz szert. Az Aarne–Thompson-féle nemzetközi népmesekatalógus az ide tartozó meséket AaTh 1000–1199 számon tartja nyilván és ide sorolja a → János szolga meséjét is (AaTh 1000–1029), a magyar változatok azonban → reális mese jellegűek, János szolga ellenfele minden esetben a gazdag pap, paraszt vagy az uraság és sohasem az ördög, ezért ezt a motívumcsoportot ki kell emelnünk innen, élesen elkülönül továbbá a → Polyphemos mese (AaTh 1137), melynek magyar változatai valódi mesék (→ mitikus mese) (a magyar ostoba ördög meséjében a szegény ember [cigány] ellenfele mindenkor az ördög, olykor a sárkány, de sohasem az óriás). A fenti két mesétől eltekintve a műfaj képe egységes: egyetlen motívumból álló, meglehetősen szabadon variálódó típusok tartoznak ide, melyeknek cselekményei nem egyszer azonosak a rókáról-farkasról (medvéről) szóló → állatmesékével (a szegény ember és az ördög, ill. a róka és a farkas együtt arat, csépel, a terméselosztásnál azonban az ördög-farkas rosszul jár; a szegény ember „erősebbé” teszi az ördögöt-medvét kasztrálással stb.). Magyar vonatkozásban a legnépszerűbb ostoba ördög meséje típuscsoportjai: szegény ember az ördög szolgája (AaTh 1049); → templom a pokolban (AaTh 804B); „A vitéz szőcs” (AaTh 1640) és a ponyván is megjelent Koplaló Mátyás.
