templom a pokolban (pokol kapujában)

→ ostoba ördög meséje, tréfás, parodisztikus → túlvilágjárás (→ égben járás). Cselekménye: Az ördögnek ígért (anyja jegygyűrűjéért, a király lányáért, anyósáért, a juhász lelkéért stb. pokolba küldött) ember papi ruhában, tömjénnel, szenteltvízzel és egy zsák cseréppel megy a pokol kapujához. Nagy zajjal törni kezdi a cserepeket. A kikukkantó ördögnek azt mondja, hogy templomot akar oda építeni, a helyet szenteltvízzel meglocsolja és tömjénnel megfüstöli. Az ördögök ijedtükben kiadják a szerződést (anyja jegygyűrűjét, a király öreganyját, leányát, a juhász lelkét stb.). (AaTh 804B, BN 462; → Megölő Istéfán). – A típusnak különböző összetételekben 13 változata ismeretes az egész magyar nyelvterületen. Legtöbbször „A cigány égben és pokolban” (AaTh 800) típus keretében fordul elő, vagy folytatódik „A szegény ember és az ördög versengése” (AaTh 1060–1114) típuscsoport különböző tagjaival (AaTh 1072): versenyfutás az ember kisöccsével, a nyúllal (AaTh 1073): versenybirkózás az ember öregapjával, a medvével (AaTh 1060): a kő összenyomása vagy (AaTh 1061): a kő lisztté morzsolása stb. (Vö. „Koplaló Mátyás”: MNK 1168*; → mestertolvaj, a). A nemzetközi mesekatalógus típusképéhez a (AaTh 330A): „Krisztus és a varga”-típus keretében előforduló epizód áll legközelebb. Thompson a templom a pokolban típusnak a magyaron kívül észt, lett, litván, orosz, cseh és szerb változatait tartja számon. – Irod. Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (III., Leipzig, 1918); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Földyné Virány Judit: A bodrogközi Láca népmeséiből (Sárospatak, 1957); Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGy, X., Bp., 1962).