templom alapítása

Középkori → legendáink szerint a templom alapítása számos esetben isteni beavatkozás, csodás jelenés következménye. Különösen jellegzetes a templom, kolostor helyét kijelölő vezérlő szarvas motívuma, amely vadászó királyokat, főurakat, vadonban buzgólkodó remetéket csal maga után s az arra alkalmas helyen váratlan jelekkel, agancsain égő gyertyákkal, agancsai közt tündöklő kereszttel jelzi, hogy nem közönséges vad, hanem mennyei küldött, Isten angyala; üldözői elől itt eltűnik, ők pedig a jelenés hatására emelnek e helyen templomot. – A középkorban főként a francia (kelta) és a bizánci hagyományban eleven motívum; magyar királyok, szentek, országnagyok alakjához kapcsoltan is sűrűn felbukkan. Szent Gellértnek szarvas mutatta meg a Bakonybélben létesítendő kolostor helyét. Anonymusnál hímszarvast üldözve bukkant Bors vezér Bars, majd Borsod-Zólyomvár helyére. Felbukkan a motívum → Szent László legendájában Nagyvárad alapításával kapcsolatban is. Legjellegzetesebb azonban a váci székesegyház alapításának története, amint azt a Képes Krónika előadja (124. fej.), sőt képen is bemutatja. Itt vadászó testvérpár, I. Géza és Szent László űzi a csodálatos állatot, mint egykor Hunor és Magyar a Meótisz vidékén üldözte a → csodaszarvast vagy az obi-ugorok két mitikus (pasztër) állatvadásza a maga jávorszarvasát, mígnem új hazájukba találtak. A váci legendában így mintha a magyar hagyományban gyökerező és keresztény formában Árpád-házi királyainkra átruházott mondai elemmel találkoznánk. Ezt az értelmezést támogatja az a lengyel legenda is, amely a Lysa Gora hegységben levő Szent Kereszt bencés apátság alapítását ugyancsak két vadász, a magyar Szent Imre herceg és nagybátyja, Boleszláv csodálatos szarvasvadászatával hozza kapcsolatba. A képzetkörben egyébként a középkor némely templomalapító vadász-szentje is szerephez jut, akinek legendáiban a csodás szarvas-jelenés motívuma szintén helyet kapott. Ilyen Szent Eustachius, akinek tiszteletére Csepel mellett, Csúton V. István alapított templomot és premontrei kolostort; ilyen Szent Hubert, a nógrádi Garáb premontrei prépostságának védőszentje is. – A magyar → épületmondák egy másik típusa a rosszul kiválasztott templomhely következményeként említi az angyali beavatkozást: amit nappal építenek az emberek, ők éjjel lerontják (Lemhény, Háromszék m.); vagy éjjel áthordják (Csíkdelne, Csík m.). Ezek a változatok főként két-két szegényebb község erejéből, a mezőn közös használatra épült szent helyekhez kapcsolódnak, ha e falvak valamelyikének kísérlete a maga külön templomának felépítésére nem sikerült. Végül főként a Lorettói Mária tiszteletére emelt templomok legendája szerint az épületet éneklő angyalok „messziről” hozták jelenlegi helyükre (Búcsúszentlászló, Zala m.). – Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (I–VI., Pest–Bp., 1868–73); Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében (Bp., 1944); Mezey László: Az Árpádok eredetmondája és a csúti alapítás (Filol. Közl., 1957); Dömötör Tekla: Árpádházi Imre herceg és a csodaszarvas mondája (Filol. Közl., 1958).