Szent Kristóf <gör. Christophoros ’Krisztus-hordozó’>

TARTALOM

Szent Lucia

Szent László, I. László (kb. 1040–1095)

Árpádházi király. A népmondák és egyházi legendák legnépszerűbb alakja a magyar szentek közül. Nagyváradi sírjához a néphit számos csodát fűzött s ennek alapján a r. k. egyház 1192-ben szentté avatta. A sírja felett való esküvés perdöntő erővel bírt: a 13. sz.-ból fennmaradt az itt tartott istenítéletek jegyzőkönyvének egy töredéke (Váradi Regestrum). Bátorságot, férfiasságot és vallásos jámborságot ötvöző egyénisége következtében a magyar lovagkor példaképe lett. Erdély védőszentjeként tisztelték, ami valószínűleg összefügg azzal, hogy uralkodása alatt a keleti gyepűvonalat kitolták és megerősítették. Kultusza meg-megújulóan (III. Béla, Nagy Lajos, Zsigmond, I. Mátyás, barokk-kor) századokon át mindig erős volt. A középkori krónikákban és legendáriumokban megmaradt Szent László történetek közül nevezetesebbek: 1. A cserhalmi ütközet. A kunok megfutamodnak, üldözőbe veszi őket. Észreveszi, hogy egy pogány harcos lován egy magyar leányt hurcol magával. Felszólítására a leány magával rántja a kunt a földre. Az ellenfelek birkózni kezdenek. A lány úgy segít Szent Lászlónak, hogy karddal elvágja a kun vitéz Achillesz-inát, majd lenyakazza. Ezután ölébe veszi a kifáradt Szent László fejét és tetvészi, ami korabeli szokás szerint a pihentető kedveskedés jele volt. Ez a monda a középkorban nagyon népszerű lehetett, mert számos falképmaradvány őrzi emlékét. Némelyik részlete pogány–magyar hősepikai részleteket őrzött meg. – 2. Szent László és Salamon párharca a pozsonyi várnál. A párviadal nem történt meg, mivel Salamon két angyalt látott Szent László feje fölött, amint tüzes karddal röpültek és fenyegették az ellenfelet. Hasonló legenda más szenttel kapcsolatban – Szent Jakab, Szent György – is elterjedt. – 3. Az ún. patrocinium-csoda. A székelyek 1345-ben három napos harcban álltak a tatárokkal. Ezalatt az idő alatt Szent László teste eltűnt a kriptából, majd negyednap átizzadva tért meg (Dubnici Krónika, 1479). A bizánci szentek Szent Lászlóhoz hasonlóan városuk segítségére siettek halottaikból feltámadva. – 4. A váci szarvasjelenés (→ templom alapítása). – A népköltészetben máig fennmaradtak Szent László alakjával kapcsolatos természetmagyarázó mondák. A forrásfakasztásról (Nyitra, Debrőd, Torda stb.), és a kun aranyak vagy Szent László pénze (Ny-Erdély, Dunántúl) mondájáról Temesvári Pelbárt, Mátyás király udvari papja emlékezett meg először. A tatárok futás közben pénzt szórtak el, hogy az őket üldöző magyarok rávetve magukat elmaradjanak mögöttük. Az arany Szent László imája folytán kővé változott (→ Tordai-hasadék). A népi gyógyászatban mindmáig ismeretes Szent László füve, (keresztesfű, lat. Gencia Cruciata), amelyről először Beythe János füvészkönyve (1583) emlékezik meg. Göcsejben a kisnemeseket Szent László nemeseinek nevezik. Vele kapcsolatos birtokszerző eredetmondájuk. Felfakadó forrásról vagy sziklában látható nyomokról állítják, hogy Szent László lova patkójának a nyoma, amint egyik szikláról a másikra ugratott (Püspökfürdő, Jászó, Vácszentlászló, Torda). Középkori tiszteletének emlékét őrzi, hogy számos templom választotta patrónusának. Népszerűségének tanúsága valószínűleg az is, hogy a László századok óta leggyakoribb férfikeresztneveink közé tartozik. – Irod. Horváth Cyrill: Szent László-legendáink eredetéről (Bp., 1928); Berze Nagy János: A Szent László pénzéről szóló monda népmesei kapcsolata (Ethn., 1925); Szilárd Leó: Szent László a népköltésben (Ethn., 1927); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (I–II., Bp., 1977); László király emlékezete (Bp., 1977).