eposz <gör. ’ének’>

TARTALOM

érczúzó

épületmonda

Várakhoz, kastélyokhoz, szent helyekhez – főként templomokhoz, de lakóházakhoz, csárdákhoz, műhelyekhez, pl. malmokhoz is – a néphagyományban számos → hiedelemmonda és történeti monda fűződik. Nagyarányú vagy nehezen hozzáférhető helyen emelt építményeket, amilyen pl. → Firtos és Tartód vagy → Rapsonné vára, tündérek, ördögök vagy óriások alkotásának tartanak. Általában az építkezések tartozékaként maradtak fenn az → építőáldozat mondái. Számos monda szól házakban kísértő túlvilági lényekről. Várakban, így pl. a régi Pozsonyban, de lakóházakban is sokszor kísért az Ady emlegette „fehér asszony”. Kedvelt mondai motívum, hogy terjedelmes építmények, mint pl. Mátyás király visegrádi, a Festetics család keszthelyi kastélya 365 szobából áll. Tornyokhoz, toronyórákhoz is kapcsolódnak mondák, így pl. a → késett kegyelem motívuma a győri székesegyház régi, minden órát kétszer ütő toronyórájához. Sűrűn hallunk épületmondában a várból, csárdából messze vidékekre egérutat biztosító alagutakról, pincében rejlő kincsekről, mint pl. a → kuruc mondák Rákóczihoz fűzött csoportjában; várromjaink feltúrását sok esetben hasonló mondák idézték elő. Csárdák, korcsmák mint egykori betyárok (→ betyármondák) mulató- vagy búvóhelyei emlékezetesek. Elhagyott, romladozó építményeken, kivált ha azok súlyos vétkek, rablás, gyilkosság színhelyei, mondáinkban átok ül, „nem tiszták”, rontó természetfölötti hatalmak tanyái. Az „ördög a malomban” c. ismert mesetípus bátor hőse ilyen átokverte helyen tölt három éjszakát és szabadítja meg a malmot a „lelkektől”; e mesének egyik épületmondává formált változata egy hasonló „kemény” legényről így vált az erdélyi Kemény család → névmagyarázó mondájává. Sok épülethez kapcsolódtak történeti mondák, számos esetben fiktív, költött történetek a műfaj tipikus, személytől személyhez, helyről helyre vándorló motívumaival, mint azt pl. a kuruc mondák Rákócziról szóló csoportja, a → Kossuth Lajosról, → Petőfi Sándorról szóló mondák vagy a → királymondák tanúsítják. Ezek mellett főként egyes várakhoz fűződő → helyi mondák is jelentős számban akadnak: mint vetették pl. Siklóson börtönbe zsarnoki tetteiért Zsigmond királyt, ásattak török foglyokkal magasan fekvő sziklavárakban kutat, munkájukért szabadulást ígérve („vized van, de szíved nincsen” – halljuk pl. a trencséni vár kútmondájában). Ugyanezt mesélik a vajdahunyadi vár kútjáról, és ezzel magyarázzák a mellette látható kőbe karcolt török írásjegyek eredetét. Hasonló történetekben nem ritka az éles antifeudális célzat, mint pl. a jobbágylányok vérében fürdő Báthori Erzsébet csejtei, az udvari bolondját mélységbe taszító Stibor vajda beckói várának mondájában; ez utóbbiak számos irodalmi feldolgozás útján általánosan ismertek. – Irod. Szendrey Zsigmond: Magyar népmondatípusok és tipikus motívumok (Ethn., 1922–24); Szendrey Zsigmond: Történeti népmondáink (Ethn., 1923–26); Solymossy Sándor: Monda (A magyarság néprajza, III., Bp., 1941–1943).