| recitatív, recitatívo | TARTALOM | réf |
egy típus változatainak egymással szorosabban összefüggő, szerkezetében és tartalmában azonosnak tekinthető csoportja, általában társadalmi vagy történeti okokkal magyarázható egysége. Az elterjedés során az egyes alkotások helyi vagy nemzeti redakciókba csoportosíthatók, aszerint, hogy az összefüggő változatokat lokális vagy etnikai csoportosításban adják. Voltaképpen a pozitivista szövegfilológia kategóriája, amelyet átvett a földrajz-történeti folklorisztikai iskola is. Ma leginkább a típusmonográfiákban használják, a magyar kutatás is ilyen értelemben él vele. Esztétikai értékelését a változat és az egyedi alkotás, ill. a típus esztétikumáról szólván mind a nemzetközi, mind a magyar folklorisztika éppen csak érintette. – Textológiai értelemben kéziratok egymással összefüggő csoportja. Ezt az elnevezést vették át azok a folkloristák, akik a redakció fogalmát az irodalmi változatok csoportjainak megnevezésére használják. (→ még: altípus, → normálforma, → oikotípus, → típus, → változat, → verzió) – Irod. Thompson, St.: Fassung (Handwörterbuch des deutschen Märchens, II., Berlin–Leipzig. 1934); Kiss Gabriella: A 301-es mesetípus magyar redakciói. (Csonkatehénfia) (Ethn., 1959); Anyikin, V. P.: A szóbeli költői alkotás a variáns és a verzió a folklór kollektivitás elméletének megvilágításában (Ethn., 1964); Voigt Vilmos: A folklór alkotások elemzése (Bp., 1972).