révülés

a néphit szerint a természetfeletti lényekkel, a jó vagy gonosz szellemekkel való érintkezés, amit a → samanizmus szerint a sámán bizonyos eszközök (pl. bódító ital ivása, dob verése) segítségével akkor idézhetett elő, amikor erre a közösség kívánságára vagy a maga óhajára szüksége volt. A szellemekkel közvetlenül érintkezett: vagy azok szállták meg, költöztek a testébe vagy a sámán lelke hagyta el testét és bizonyos időre a szellemek birodalmába ment. A révülést ismerte a pogány magyarok hitvilága (→ ősvallás) is, magát a finnugor eredetű révülés szót más hangtani változatban (elrejtezés) a → halottlátó hiedelemkör őrzi. – Irod. Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben (Bp., 1958).