nyeregtakaró, cafrang

díszes takaró, amit a → nyeregre, a nyeregbunda alá vagy a nyereg alá terítettek. Hogy le ne csússzon, a nyeregnél alkalmazott szorító szíjjal, az ún. felrántóval szorították le. A nyeregtakaró befedte a ló farát is, elöl rendszerint lekerekítették a sarkait, hátul viszont hegyesek voltak és bojtban végződtek. A nyeregtakaró olyan széles volt, hogy ne érjen lejjebb a → kengyelnél; általában díszítették, zsinórozták. Nálunk a díszes nyeregtakaró a 17. sz.-tól kezdve, török hatásra terjedt el – a török lovakkal –, cafrang, csáprág neve is valószínűleg oszmán-török (csaprak) eredetű.