| úrbéres | TARTALOM | úrbéres legelő |
a jobbágyok saját kezelésű erdeje, szemben az uradalmi erdőkkel. A 19. sz. első feléig a falvaknak csak kis része rendelkezett saját erdővel. Az úrbéres erdők többsége a jobbágyfelszabadítás utáni → elkülönítések során keletkezett. Az úrbéri törvények értelmében a földesúr köteles volt egykori jobbágyai részére akkora erdőt kihasítani, amelynek értéke megegyezett a jobbágyok korábbi erdei haszonvételeinek (faizás) pénzre átszámított értékével. Az ily módon elkülönített erdőt a parasztok az erdőjogok arányában osztatlanul, közösen használták. Az úrbéres erdőgazdálkodást állami törvények szabályozták. A községi erdők jog szerinti → nyilazása csökevényes formában az ország egyes vidékein még a közelmúltban is fellelhető volt. (→ még: erdő, → erdei legelő, → erdőbíró, → úrbéres legelő) – Irod. Fogassy Gyula: A községi erdők kezeléséről (Nógrád megye északi vidékein) (Erdészeti Lapok, 1880); Simonffy Emil: Úrbéri birtokrendezések Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után (Agrártörténeti Tanulm., Bp., 1960); Für Lajos: Jobbágyföld–parasztföld (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1914, I., Bp., 1965).