váltó körjáték

az → énekes gyermekjáték → körjáték típusába tartozó csoport. A kör közepén áll egy gyermek, aki bizonyos szerep eljátszása, vagy valamilyen ténykedés kapcsán választ valakit, akivel helyet cserél a játék végén. Formái: a) Utánzó, megjátszó, imitáló: a szövegben mondottakat mozdulatokkal kíséri: → Fehér liliomszál; hasonló típus az „Amott megy egy barna lány”, amelyben taps jelzi a pofont. – b) Kiváltó: itt a középső játékos áll, vagy guggol és a dal végén valamilyen mozdulattal vagy szóval megjelöli a „kiváltót”. Formái: „Elvesztettem zsebkendőmet”, vagy „Zöld fű, zöld ág” szövegre énekelnek a meghajlással, ill. csókkal, eredetileg párnára térdeléssel és kendőátadással hívja be a váltót a középső játékos. Nyugati származású ún. párnatáncból vált játékká. A „Mély kútba tekintek” kezdetű játékban a guggoló elkap egy játékost vagy nevén nevezi. (Hasonló a dallam nélküli „Kútba estem” játékhoz.) A „Görbéné” kezdetű játékban az a váltó, aki elneveti magát. – c) Kitaláló: a középen álló játékos kitalál valakiről valamit. A „Hej koszorú, koszorú” játéknál a középen állónak befogják a szemét s a mögötte állónak nevét ki kell találnia (tulajdonképpen → műjáték). A „Csön-csön gyűrű” kezdetű játékban az összefogott tenyerek közül azt kell megjelölni, akiében az eldugott gyűrű van elrejtve. (Ez az egyetlen játékunk, amelyet legtöbbször ülve játszanak.) – Irod. Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára I., Bp., 1951).