varázsvessző, varázsostor

→ mágikus tárgy, meseelem. A mitikus hős (→ Fehérlófia) emberfeletti segítőitől kapja, ha ráüt vele a föld alatti réz-, ezüst- és aranyvárra, azok réz-, ezüst- és aranyalmává változnak, s a királykisasszonyok magukkal tudják vinni a felső világra. A rosszindulatú emberfeletti ellenfél (varázsló) kezében veszedelmes fegyver: Tóth Jánost kutyává, majd madárrá változtatja (→ Tóth János története) s csak nevelt leánya segítségével válik újra emberré. Egyes változatokban a varázslóinas (AaTh 325) úgy válik emberfeletti lénnyé, hogy a varázsló háromszor egymás után feldarabolja, majd varázsvesszővel rácsap, s újra emberré változtatja. („Jaj de soká aludtam!”) Feltámasztásra szolgál a varázsvessző az „Egyforma testvérek” (AaTh 303), valamint az → égig érő fa (AaTh 468) meséjében is, ahol a boszorkány, ill. Tündér Ilona a feldarabolt (kővé változtatott) embereket varázsvessző segítségével kelti újra életre. De a varázsvessző természetfeletti lények (holtak lelkének?) segítségül hívására is szolgál. A természetfeletti menyasszony, Rugyinka az erdő szélén a földet varázsvesszővel megveri, s rengeteg ember terem előtte, ezek végzik el a Rufaótnak adott feladatokat (BN 313.14.). Halász Józsi felesége ostorával egyet csattint, minden sárkány eléjön, s ezek végzik el a kiszabott munkát (BN 465 3.). Ruszkovics István kedves meséjében a sárkány, mikor Szegény Jánost és Világszép Erzsókot megvette: „letette üköt egy nagy fa alá, oszt azt mondta, hogy: – Na, itt legyetek – azt mondja –, de innét el ne menjetek! Mer ha elszöktök, aszondja – vige az ileteteknek!... Egy vesszőt adott nekiek, hogy mikor milyen ítel kell, amilyet szájok-szemek kíván, olyan lesz nekiek... Hát a vesszővel megütöttik a fatövit, mindenféle ítel, ami csak kellett a világon, minden vót, még zene is vót nekiek.” Ha a menekülők megütik varázsvesszővel a vizet, száraz lábbal átkelhetnek rajta, üldözőjük a víz túlsó partján marad. – A varázsvessző képzete eszerint több képzetkörben is otthonos, ez magyarázza gyakori mesei alkalmazását, sőt a balladában („Három árva”) való felbukkanását is, amit szintén a halott édesanya feltámasztása tesz szükségessé. A képzet helye az európai német–szláv hiedelemvilágban, az eurázsiai samanisztikus és az előázsiai perzsa–arab dualisztikus, mitikus-epikus hagyományokban nem tisztázott. – Irod. Thompson, St.: The Motif-Index of Folk Literature. A Classification of Narrative Elements in Folktales, Ballads, Eyths, Fables, Mediaeval, Romances, Exemple, Fabliaux, Jes Books and Local Legends (FFC 108; Helsinki, 1932); Lüthi, M.: Die Gabe im Märchen und in der Sage (Bern, 1943); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Ortutay Gyula–Dégh Linda–Kovács Ágnes: Magyar népmesék (I–II., Bp., 1960); Ortutay Gyula–Kriza Ildikó: Magyar népballadák (Bp., 1968); Erdész Sándor–Halmos István–Kovács Ágnes: Ruszkovics István meséi (MNKF, 4., Bp., 1968).