| vetélés | TARTALOM | vetélő |
verses párbeszéd vagy prózai vita két vagy több személy, ill. megszemélyesített dolog, élőlény között arról, melyikük hasznosabb, fontosabb az ember számára; melyikük jobb, szebb, ill. nagyobb méltóságú. A vitatkozás témája lehet még a szerelem, vallási igazságok, a becsület, irodalmi kérdések vagy társadalmi problémák. – A műfaj előzményei a sumer és akkád költészet adamandugái, amelyek a tél és a nyár; a juh és a gabona; a nemesfém és a réz; a fa és a nád; a balta és eke; a tamarkiszkusz és a datolyapálma; az ökör és a ló vetélkedését örökítették meg. A műfaj átöröklődött a keleti népek (középkori héber, arab) költészetébe, majd a középkori, európai vágáns költészetbe is. Ez az ún. Rangstreit-költészet nagyon népszerű volt a francia, az olasz és a spanyol irodalomban, de megtalálható más népek (német, angol, cseh) irodalmában is. Az európai vetélkedések leggyakoribb vitázói: a test és a lélek; az öröm és a bánat; a szív és a szem; a tél és a tavasz; az igazság és hamisság; a bor és a víz stb. Kit jobb szeretni a nőnek, lovagot vagy klerikust, ez volt pl. a középkori francia disputa-irodalom egyik középponti témája. A vetélkedés műfaja a reneszánsztól kezdve fokozatos hanyatlásnak indult, kiszorult az irodalomból és a vásári komédiázás egyik tárgyává lett. De párbeszédes jellege ösztönzően hatott a drámai műfajok, pl. az iskolai színjátszás fejlődésére. A különböző témájú vetélkedések a magyar irodalomba és a folklórba a vágáns költők. ill. kollégiumi diákság közvetítésével viszonylag későn jutottak el, de nagyon kedveltek voltak. – Az első vetélkedést 17–18. sz.-i kéziratos énekeskönyvek őrizték meg számunkra. A bor és víz vetélkedésének első magyar nyelvű változata „A Bor és Víz, a Felliebb való méltóságaért és annak elnyeréseért Egymás között pántolódnak” 1658-ból való. A vers szövege alaki hűségre törekvő átdolgozása a 12. sz.-i vágáns költő, Walter Mapes (Gualterius) dialógusának, amelyben a bort illeti meg az elsőség. Ismerjük e téma későbbi magyar átdolgozásait is, s a kutatók feltételezik, hogy a bor és víz vitájának általánosítása (a bor = a bőség, a víz = a mértékletesség) szerves kapcsolatban van a farsangi népi játékok verses viadalaival → Cibere vajda és Konc király között, csakhogy ezekből már a böjti cibere, a mértékletesség került ki győztesen. – A diák és paraszt vetélkedése távoli magyar rokona a klerikus és a lovag disputájának. Első írásos változata 1739-ből, a Bocskor kódexben maradt ránk: de számos színjátékká bővített, majd dallá rövidülő variánsát ismerjük a magyar népköltészetben is (→ mesterségcsúfoló-diákdicséret). A Bocskor kódex-beli kéziratos ének az írástudó deákság életét – az éhezés, az embertelen iskolai fegyelem és a tetves ágy ellenére – jobbnak, mert szabadabbnak tartja a földhöz kötött, mindenkitől kizsákmányolt, adóval és porcióval sanyargatott paraszténál. A téma késői, népköltészeti változatai diákszerzemények folklorizálódása révén keletkeztek, amelyekben már a különböző mesterségek, társadalmi csoportok kigúnyolására s a diákság öndicséretére esik a hangsúly. Ez esetben tehát műfajváltásnak lehetünk tanúi, az egykori vetélkedésből csúfoló lett, állapítja meg a kérdés szakkutatója, Szabó T. Attila. – A szintén középkori gyökerű virágok vetélkedésének magyar változataiban 2 vagy 3 virág (a rózsa és viola, ill. ibolya vagy a rózsa, a búza- és a szőlővirág) vitatkoznak egymással, melyikük szebb, melyikük előbbrevaló. A legkorábbi (11. sz.-i) latin nyelvű certámenben a rózsa és liliom között a tavasz tesz igazságot, ő békíti ki őket egymással. A magyar változatokból hiányzik a döntőbíró, virág-vetélkedéseink rokonsága a humanista költeménnyel azonban bizonyítható. Virág-vetélkedéseket részint a 17–18. sz.-i kéziratos énekanyagból, részint a népköltészetből ismerünk. Népdalváltozatok eddig csak 3 helyről (Tolna és Nyitra m.-ből, valamint Erdélyből) kerültek elő. A Nyitra m.-ből gyűjtött virágvetélkedést a Szent Iván-i tűz gyújtásakor énekelték, jóllehet a certámennek semmi köze sincs a nyári napforduló szertartásos dalaihoz. Pusztán arról van szó, hogy a virág képi azonossága miatt kontaminálódott (→ kontamináció) virágszimbolikára épülő → virágénekeinkkel. – Íme a Nyitra megyei vetélkedés részlete, amelyben a refrén virágének:
| Vetekedik vélem háromféle virág |
| Virágom véled elmegyek |
| Virágom tőled el sem maradok. |
| ................. |
| Ne vetekedj vélem, te búza szép virág. |
| mert bizony tevéled széles ez világ él. |
| Virágom, véled elmegyek, |
| Virágom, tőled el sem maradok. |
| Ne vetekedj vélem te szőlő szép virág, |
| mert bizony tevéled szentmisét szolgálnak, |
| Virágom véled elmegyek. |
| Virágom, tőled el sem maradok. |
| Ne vetekedj vélem, te rózsa szép virág, |
| mert bizony tevéled lyányok dicsekednek. |
| Virágom véled elmegyek |
| Virágom, tőled el sem maradok. |
A virágok vetélkedésének magyar és román folklórváltozatairól Eckhardt Sándor írt alapvető tanulmányt, aki az énektípus folklorizálódását a 17. sz.-ra teszi. – A felsorolt verses szöveg-típusokon kívül van a magyar folklórban néhány prózai vetélkedés is, pl. az ibolya és a kikerics, a hal és a disznó között. E vetélkedések is középkori, irodalmi eredetűek. – Irod. Walther, H.: Das Streitgedicht in der lateinischen Literatur des Mittelaltera (München, 1920); Badics Ferenc: XVII. századi vers a bor és víz vetélkedéséről (Irod. tört. Közl., 1929); Szabó T. Attila: Két népdalunk szövegének forrása (Erdélyi Múz., 1941); Eckhardt Sándor: Parasztsora a régi magyar költészetben (Irod. tört. Közl., 1951); Komoróczy Géza: A sumer irodalom kistükre (Bp., 1969).